Mókusok módjára - ősidőktől kezdve rendszeresen gyűjtögették eleink

De érdemes is helyet szorítani két-három tőnek a kertben, mert értékes tápanyagforrásul szolgál. Termésének (a makknak) tekintélyes része zsír, amely azonban alapvetően telítetlen zsírsavakból áll, így nem növeli a szervezet koleszterinszintjét, nem károsítja az érfalat, ezzel csökkentve a szívbetegségek kockázatát. Igen jelentős a fehérje- és rosttartalma is, emellett számottevő a benne lévő C-, B1- és B2-vitamin, az ásványi anyagok közül pedig a kalcium, vas, réz és magnézium mennyisége.

Élelmi anyagai révén (a mandulához és a dióhoz hasonlóan) a mogyoró is az agyi teljesítményt erősítő táplálék. Olaja étkezési csemegeolaj, saláták, sütemények kiváló ízesítője. Termését az édesipar is szívesen használja: a mogyorós csokoládé külön fogalom – amit mi magunk is készíthetünk, ha olvasztott csokoládémasszába belemártjuk, majd megszárítjuk a mogyorót.

Jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, középkötött talajon fejlődik a legszebben, ahol a bokra a 4–6 méter magasságot is elérheti. Fény- és vízigényes, ha szárazságban öntözzük, kétszer annyit is teremhet. Jellegzetessége, hogy egylaki és váltivarú: ez utóbbi tulajdonság azt jelenti, hogy a porzós és a termős virágok nem együtt, hanem külön-külön fejlődnek egy-egy növényen.

A porzós virágok a barkák, melyek rendszerint februárban jelennek meg. A gömbölyű termős virágok jellegzetessége a nyílásukkor megjelenő, kárminpiros színű bibepamacs. A termős virágokat a szél porozza be, de mivel a fajták önmeddők, ezért legalább kettő, de még inkább három fajta együttültetése a kívánatos (4-5 méterre egymástól). Kapható fajtái: Bollvilleri csoda, Cosford, Római mogyoró, Nagy tarka zelli, Fehér Lambert.