Hamis szüzek

Folyékony aranynak nevezte Homérosz, az atléták az olívabogyó erőt adó olajával kenték meg testüket a viadalok előtt, maga az olajfa pedig (mint a szűzies tisztaság jelképe) olyan becsben állt az ókori görögök körében, hogy gyümölcsét csak jó erkölcsű ifjak és hajadonok szedhették. (Innen az eredete az olaj minőségét jelző szűz és extraszűz kifejezéseknek.)

Zöld FöldValló László2015. 12. 03. csütörtök2015. 12. 03.

Kép: Traditional methods of producing olive oil in France under water driven mill stone. before being pressed., Image: 7849491, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: no, Credit line: Profimedia, Alamy, Fotó: Profimedia

Olive Oil production in Draguignan, Provence, France using a mill and press method
Traditional methods of producing olive oil in France under water driven mill stone. before being pressed., Image: 7849491, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: no, Credit line: Profimedia, Alamy
Fotó: Profimedia

Homérosz idejében a kézzel leszüretelt, érett bogyókat kőteknőkben zúzták össze egy henger alakú kővel, s így nyerték a legtisztább és legfinomabb olajat. A hamisításnak akkoriban sokkal kevesebb trükkje létezhetett, mint napjainkban, az iparszerű termesztés és gyártás idején, amikor általános a rázógép használata, a kinyerés, a finomítás, a keverés pedig olyan technikai leleménnyel zajlik, hogy fogyasztóvédő legyen a talpán, aki az ilyen turpisságokat leleplezi. De időnként akad ilyen fogyasztóvédő, most legutóbb az Il Test nevű olasz tesztmagazin tűnt föl ebben a szerepben.

A lap húsz extraszűzolaj-tételt vizsgáltatott meg, közülük kilenc épphogy csak súrolta a normál változatok minőségi szintjét. Mi tagadás, nem könnyű a laikusnak eligazodni a sokféle olívaolaj útvesztőjében.

Ha tudjuk, hogy az extraszűz olíva földolgozását szinte rögtön a szüret után kezdik, hidegen és mechanikusan préselik, és így kapják a legdrágább és legjobb olajat, akkor legalábbis gyanús, ha szinte csak ilyet találunk a honi üzletek polcain. Pedig ismert a szűz olívaolaj, a közönséges szűz olívaolaj, illetve ennek a közvetlen fogyasztásra nem alkalmas változata is. Tovább bonyolítják az ügyet a préselés után visszamaradt olajpogácsából (törkölyből) oldószerrel kinyert olajféleségek, hogy aztán a különböző módon nyert és más-más minőségű olajok trükkös összekeveréséről már ne is beszéljünk. (Vagy az olyan durva hamisításról, mikor napraforgó- vagy repceolajat kevernek az olívához.) De tegyük hozzá: a minőségvédőknek sincs könnyű dolguk, hiszen a minősítésben leginkább csak az ízleléssel nyert benyomásukra támaszkodhatnak, illetve arra, hogy mennyi az egyes tételek (műszerrel mérhető) szabadsav-tartalma.

Ámde akárhogy is áll a dolog, a minőségi olívaolaj reneszánszát éli napjainkban, és ha lassan is, de nő a hazai fogyasztás. Teljes joggal, hiszen amellett, hogy finom, egészségvédő hatása szintén sokoldalú. Véd az érelmeszesedéstől, csökkenti az (ízületi) gyulladást, a vérnyomást, tágítja az eret, emellett könnyen emészthető, gyomorsavcsökkentő, epehajtó, rendszeresen fogyasztva elejét veszi az epekövek kialakulásának.

Ezek is érdekelhetnek