Tövises csodabogyó

Lövőpetri határa olyan, mint a többi szabolcsi falué. Szelíd homokdombok, akácerdők, dohánytáblák, meggyesek, almáskertek – és kökény kökény hátán. Ám ezek nem a szokványos kökénybokrok! Hanem nyílegyenes sorokban három-hat méteres fák, az ágak pedig rogyadoznak a termés súlya alatt.

Szőke Ferenc kökényültetvényében vagyunk, a szüret utolsó fázisában.

Pár éve jártunk mi már itt, akkor a fácskák még másfél-két méteresek voltak, s a tulajdonos kesergett, hogy a tavaszi fagyok megcsípték a virágokat, alig lesz pár szem a gyümölcsösben. Azon évben nem is volt, de azóta megnőttek a fák, így egyre nagyobb a termés, az idén is rengeteg lett. Nagy részét már leszedték, s pálinka, szörp, likőr, dzsem lett belőle, a többiből meg bor lesz – a tulajdonos egyik barátja hasznosítja majd ily' formán a gyümölcsöt. Egy-egy fa tíz-tizenöt kilót is terem, itt meg van vagy háromszáz, ki lehet számítani, hány mázsa volt a kertben.

Szőke Ferenc viszont elsősorban nem a termésért hozta létre az ültetvényét. Hanem hogy megtalálja, kinemesítse, s elterjessze a legjobb fajtákat. A kökény ugyanis csodálatos tulajdonságokkal rendelkezik.

A virág főzete vizelethajtó, máj- és vesetisztító, a termése általános erősítő, a legújabb kutatások pedig azt is bebizonyították, hogy a benne lévő flavonoidok meg tanninok erős baktériumellenes hatásúak, és a gyomorfekély természetes gyógyítói. Ezenkívül szabadgyökfogók is e vegyületek, a kutatók a daganatok kifejlődését gátló hatásukat is hangsúlyozzák.

– Kökény és kökény közt azonban nagy különbségek vannak – magyarázza Szőke Ferenc. – Ahány fa, bokor, annyiféle a minőség. Az egyiken cseresznye nagyságú szemek érnek, de csak itt-ott lóg az ágakon pár gyümölcs, a másikon viszont rogyásig megrakva az ágak, de aprók, mint a borsszem.

Meg kell hát alkotni azt a fajtát, amelyik ötvözi e két tulajdonságot. De nemcsak a termés számít. Mert hiába sok a kökény, ha égig ér a fa, vagy ha annyi tüske van rajta, hogy lehetetlen az ágak közé nyúlni. Szelektálni kell tehát, aztán oltani, szemezni.

Vendéglátónk jó két évtizede keresi és neveli az optimálisnak tartott fajtákat, s ma már megtalálta őket. Bekóborolta értük az egész Kárpát-medencét. A legjobb fajtákra például Temesvár, Békés, Nagykapos, Királyhelmec, Sárospatak határában bukkant, de a legkülönlegesebbre, a kis dió nagyságú kökényre a falujától nem messze, Berkesz határában.

– Polgármesterként szinte hetente kellett Nyíregyházára mennem, s a már korábban felfedett bokorhoz érve mindig megfogadtam, hogy no, a következő alkalommal közelebbről is szemügyre veszem, s szedek róla hajtást vagy oltani való szemet, mégiscsak halogattam. Végül aztán csak rászántam magam, s erre mit látok két hét múlva? Az útépítők kiszaggatták a földből.

Szerencsére Szőke Ferenc megmentette, átoltotta – a kert minden kökényfája mirabolánba lett oltva –, s ma már akkorák, mint egy rendes barackfa. A szaporítása is a baracktermesztőket szolgálja majd. Felfedezője abban reménykedik, a kökényfájába oltott kajszibarackot elkerüli majd a fajta rettegett betegsége, a gutaütés, ami húsz-harminc százalékos kárt is képes okozni a barackosokban.

Ma már minden készen áll az elterjesztésre, így jövőre egy debreceni faiskolában hozzáláthatnak a szaporításhoz.

S aki kökényezni akar, jövő ősszel meg is teheti.