Ilyenkor egy vérbeli kertésznek már viszket a tenyere - Van, aminek már itt is az ideje!

Vegyünk hát elő egy nagy papírt, és rajzoljuk fel a kialakítandó ágyásokat. Aztán vegyük sorra, melyikben mit termesztettünk az elmúlt szezonban. (Erre még biztosan emlékezünk, de nem ártana visszatekinteni két-három évvel korábbra is.) Ez nagyon fontos, ugyanis a legtöbb növénynek megvan a jó, és ismert a rossz előveteménye. Ha ügyesen kalkulálunk, akkor papíron ki tudjuk alakítani az idei vetési rendet, a megfelelő – növény-egészségügyi és elővetemény-hatást is figyelembe vevő – tervet. Így nem fordulhat elő, hogy például krumpli után megint krumplit vetünk, netán paradicsom után paradicsomot. E két növény kimondottan kényes erre, mivel nagyon veszélyes betegségeik – például a fitoftóra – kórokozói a talajban telelnek át, s egyik évről a másikra fertőznek. Elővetemény szempontjából nagyon fontos a hüvelyesek termesztése: sok nitrogént kötnek meg, így az utánuk következő növények számára könnyen felvehető tápelemmel szolgálnak. Kártevők szempontjából ne kerüljön hagyma után hagyma, sárgarépa után sárgarépa, retek után retek két egymást követő évben egy ágyásba. Itt a hagymalégy és a répalégy, földibolhák, talajlakó kártevők szaporodhattak fel, s ezek kikelve tavasztól nagy kárt okozhatnak az új vetésben. S ha már a hagymánál és répánál tartunk: idén kipróbáljuk a Szabad Föld Kertjében a következő állítást: a szagos-illatos növények riasztják a legyet, így a hagyma a sárgarépalegyet riasztja, a sárgarépát pedig a hagymalégy nem szereti. Vetünk még a sorok közé sok büdöskét, és fokhagymát is duggatunk. Már csak azért is e fogást alkalmazzuk, mert tavaly a hagymalégy és a répalégy is támadott, főként a meleg őszi időszakban károsította növényeinket, s így fel is szaporodtak a talajban. Ez ellen persze bevetjük a már sokszor bevált talajfertőtlenítőket is: fehér mustárt, facéliát és vegyszert is.

A tervezéskor azt is figyelembe kell venni, hogy egy-egy ágyásban akár háromféle növényt is megtermeszthetünk tavasztól őszig, míg másokat egész szezonban „lefoglal” az adott növény. Így például a kettős hasznosításra jó példa a borsó utáni kabakos – tök, cukkini, uborka – vagy paradicsom/ paprika/padlizsán termesztése. A borsó addigra érik be, mikorra e melegigényes növények palántáit már nem veszélyezteti a szabadban a megfázás. Azt is meg kell tervezni, hogy egyes zöldségek akár több évig is adott parcellát foglaljanak le: ilyen az évelő spenót, a sóska vagy a két évig egy helyen termő mángold, lestyán.

Most csak felvillantottunk néhány szempontot, s nem beszéltünk még a kert árnyékos és napfényes, vagy vízzel telítettebb, netán szárazabb részeinek hatásáról, a rendelkezésre álló szerves trágya mennyiségéről, a korábbi trágyázás hatásáról, melyeket szintén figyelembe kell vennünk a sikerhez. (Sőt, a nagyon ügyesek még az ágyások esztétikai értékeit is bekalkulálják, hisz ne feledjük: haszonnövényeink egyben díszei is lehetnek kertünknek, ahogy dísznövényeket is ültethetünk zöldségeskertünkbe.)

Tehát egyáltalán nem gyerekes dolog papíron rajzolgatni, próbálkozni: e sokismeretlenes egyenlet megoldása kimondottan komoly dolog, s több estére is feladatot adó program a téli pihenőjét nyögő kertésznek. Tehát olvassunk szakirodalmat, képezzük magunkat, s tervezzünk, mint a profik.