Vigyázzunk a kockásra!

A kockás sikló 70–100 centiméter hosszú hüllő, testének sárgás-, zöldesbarna alapszínét jellegzetes négyzetes pepita mintázat tarkítja. Még viszonylag gyakori a Balatonban és más vizes élőhelyeken.

Mivel az ember közelsége nemigen zavarja, a strandokon is megpillanthatjuk, de szívesen sziesztázik a kikötött csónakokban és bújik meg a part közeli hétvégi házakban.

Kiválóan úszik a vízben és a vízen egyaránt, víz alatti rejtekén akár órákig is képes levegővétel nélkül várakozni a zsákmányra. Mindennapi táplálékát a halak jelentik (a kisebbeket a víz alatt eszi meg, a nagyobbakat kiviszi a szárazra), de ebihalak, békák és gőték is színesítik az étlapját.

Tavasszal párzik, az anya a nyár közepén ássa a nedves földbe a 8–25 tojását, amelyekből a nyár végén kelnek ki a kis hüllők. Noha ártalmatlan hüllő, és más kígyófélékkel ellentétben csak nagyon ritkán harap, gyakran áldozatául esik az emberek félelmének, tudatlanságának.

Pedig a vizek szennyezése és a vizes élőhelyek pusztulása amúgy is visszaszorította állományát. Mint minden hazai kétéltű és hüllő, úgy a kockás sikló is védett hazánkban, eszmei értéke 25 ezer forint.
 

VÁLTOZÓ TESTHŐMÉRSÉKLET jellemzi a hüllőket, ami azt jelenti, hogy bizonyos (szűk) határon túl nem képesek szabályozni a testhőmérsékletüket. Ezért a hideg idő beköszöntével mozgásuk lelassul, az áttelelés céljából pedig a talajba ássák magukat, ahol hibernálódnak (életfolyamataik minimálisra csökkennek), és ebben az állapotban maradnak tavaszig.