Miért pusztul a zöldborsó?

Előbb a szomszédom kért meg, nézzem meg, mi baja lehet a borsójának, aztán otthon is felfedeztem: az ősz végén elvetett, majd kikelt télálló borsóval van a gond.

Az ágyások egy részében szépen bokrosodó növények között nagyobb foltokban sárgulni kezdtek az alsó levelek, majd az egész növényke elpusztult. Közelről megvizsgálva kiderült, hogy a gyökérzettel és a szárral nincs baj, inkább a levelekről indulhatott valamilyen fertőzés. Nem a verebek csipkedték meg, kártevő sem rágta a 10-15 centis növényeket, hanem a levelek közepéről indult el a megbetegedés.

A szakirodalmat is átnéztem, ezért úgy vélem, hogy gombafertőzéssel van dolgunk. Ez pedig a borsóperonoszpóra (a kórokozó neve latinul Peronospora viciae f. sp. pisi), ami jellemzően akkor jelenik meg, ha kora tavasszal többször is fagyok vannak reggel, hajnalban. Márpedig a környékünkön szinte egész márciusban arra ébredtünk, hogy deres a határ, mínusz 1-2 fokos a hideg, aztán délutánra már 13-16 fokok jöttek, elég sok csapadékkal.

Az így meggyengült növényt támadja meg a gomba, ami előbb a leveleket, majd a hajtást, később az egész növényt képes néhány héten belül elpusztítani, a beteg tövek növekedését visszavetni.

Először a leveleken találni elváltozást, majd ha már a fertőzés a szárrészre is átterjed, a növény elhervad, elpusztul. Meglehet, a fertőzött mag ki sem kel – ami csávázott magnál nem fordul elő, de a későbbi fertőzés sajnos igen. Védekezni ellene elsősorban réztartalmú szerek permetezésével lehet. Fontos az is, hogy a fertőzést víznyomásos területen gyakrabban tapasztalhatjuk.

A Szabad Föld Kertjében a tavaszi vetésű borsónál egyelőre nem láttuk jelét, de a télállóban már meg-megjelent egy-egy tövön, bár nem olyan tömegesen – több négyzetméteren –, mint a szomszédban.