Rózsaszínben ragyog

De ma is sokan ragaszkodnak hozzá, hiszen rózsaszínű, bájos „babavirágokkal” gazdagon rakott bokrának ragyogása a tavaszi verőfényben maga a gyönyörűség. Varázsát arányos (másfél-két méter magas) bokorformájának és annak köszönheti, hogy virágai a vesszők teljes hosszában nyílnak. Különösen jól mutat lépcsők, bejáratok mellett, napsütötte fal előtt vagy a kert kiemelt pontján, ahol teljes szépségében megmutatkozhat. De helyet kaphat a cserjecsoportban is. Díszítőértékét növeli, hogy levelei ősszel, mielőtt lehullanának, olykor sárgára színeződnek. Tövébe ültetve a korán nyíló hagymások jó termőhelyre találnak.

A babarózsa napos fekvést (legföljebb félárnyékot), mélyrétegű, jó vízáteresztő talajt kíván, vízigénye közepes. Vesszői kezdetben fölfelé nőnek, később ívben meghajlanak. Az idősebb példányok rendszeres metszést igényelnek: elvirágzott vesszőiket rögvest az elvirágzás után messük vissza az alsó, zölden kihajtó rügyekre. Így a nyáron képződött hajtás teljes hosszában berakódik virágrügyekkel, és a bokor a következő tavaszon ismét gazdagon virágzik. Veszedelmes betegsége a monília, ami tavasszal virágzásban, a virágokon át fertőzi meg a cserjét. A megbetegített vessző gyorsan pusztul, a fertőzés rohamosan terjed a gyökér felé. Ha ezt észleljük, haladéktalanul vágjuk vissza a beteg, elhalt vessződarabot úgy, hogy az egészséges részből is legalább 2 centit lecsípünk. A tavaszi lemosó permetezéssel sokat tehetünk a monília ellen.

A babarózsát dugványozással, illetve sarjakkal szaporíthatjuk. Telt virágú (multiplex) változatát borsos áron kínálják a faiskolák.