A Szabad Föld Kertje: Kikelt az aprónép

Elrohant a három hét, amit a keltetően töltöttek a tojások. A tizedik napon lámpáztuk meg először, akkor már kiderült, hogy bő egytizedük terméketlen. A többinél szépen látszottak a vérerek, a sötétebb foltok, melyek az embrió fejlődésére utalnak. Még az utolsó napokban sem mutatott a lámpázás bajt, a legtöbb tojásban szépen mozogtak a kiscsibék – aztán csak a fele kelt ki, mint amennyit vártunk. A gond nem bakteriális, mert már korábban hatott volna. Vélhetően a tyúkjaim számára nem volt elég az a vitamin- és táplálóanyag- mennyiség, amit a takarmányból, illetve a naponta jócskán kapott zöldnövényekből vettek fel.

Tanulság: legközelebb teljes vitamin- és takarmánykiegészítő – makro- és mikroanyag – pótlást kell végezni.

A kikelt csibékkel viszont semmi bajunk: előszobánkban két nagy kartondobozt nyitottunk össze, alul hőszigetelő szivacsréteggel, amin faforgács van, s a meleget infralámpával garantáljuk. Kétnaponta kapnak egy-egy lereszelt főtt tojást az indító táp mellé, és vizet, illetve kamillát isznak. E cikk megjelenésekor már egyhetesek lesznek, még hét nap és mehetnek ki a baromfiólba. Itt méter magas vasvázra helyezzük a csibeelőnevelésre gyártott, műanyagos, vásznas, áttört keretet. Egyfajta battériás nevelést folytatunk további fűtéssel. Aztán 4-5 hetes korban mennek ki a szabadba, ahol régi módszert próbálunk ki: gyümölcsfáink sorát kerítjük körbe dróthálóval, ide építünk egy faólat, s az egészet felülről is lehálózzuk a ragadozók ellen. A csirkék (majd jércék) az eddig csak sarlózott faaljai területet hasznosítják, ahol más növényt nem nagyon lehetett termelni. A nyár végéig folyamatosan vágjuk majd őket, illetve 8-10 jércét meghagyunk lassan kiöregedő tyúkjaink pótlására.

Arra is kíváncsi vagyok, milyen termelésre lesznek képesek magyar fogolyszínű kakasunk és Lohmann-tyúkjaink utódai. Nagy húshozamot nem várunk e szaporulattól, de azért az 1,5-2 kilós kakasok és jércék jól jönnek majd a konyhán is.

Néma kacsáink próbálják behozni a lemaradást: az első, sikertelen költés után megint tojnak, s lapzártánk idején 35 tojáson ülnek – illetve csak az egyik tojó, mert a másik még mindig, naponta eggyel gyarapítja fészekalji tojásai számát. Nagyjából egy hónap múlva kiderül, sikeres volt-e a költés, vagy szükséges-e beavatkozni – például keltetőgépbe raknunk a tojásokat, mert félbemarad a kotlás.

Nyulaink szépen gyarapodnak: a másfél hónapos nyolcas almot már leválasztottam. Hasmenés nincs, a kellő időben adagolt zöld- és némi gyógyszeres táp etetése során az egy re csökkenő anyatej mellett az emésztőrendszerük hozzászokott az új táplálékokhoz. Hála az időjárásnak, a föld ontja a zöld füveket, a herét, a lucernát, a bükkönyt, a pitypangot, az útifüveket. A másik, szintén első fialását megélt anyánk is vitézül teljesít: 11 utódját szépen szoptatja, két kicsi, a testvéreihez képest elmaradt fióka is kap tejet, s ha lassabban is, de fejlődnek. Remélem, hogy életben maradnak: már kijárogatnak a fialtató dobozból a ketrecbe eszegetni. Még néhány nap és nyüzsögni fognak, s egyre több szilárd takarmányt tudnak felvenni. A gyógyszeres nyúltápot is megkapják, ilyen korában leginkább a kokcídiózis ellen kell megvédeni a szaporulatot.