Hol vagytok, kutykuruttyok?

Igaz, hogy halat is csak elvétve, de ez már egy másik probléma.) Hazánkban tizenkét békafaj él (mindegyik védett), állományuk még mindig jelentős. Közülük a kertekben, emberközelben élő barna varangy a legismertebb. Rokona, a színében zöldes árnyalatú zöld varangy szintén gyakori, annak ellenére, hogy sok példánya leli halálát az úttesteken, mivel peterakó vándorlása közben több kilométeres útra vállalkozik.

A mocsári és a kecskebéka a vizek, vízpartok lakója, míg az időjós szerepében régebben nagy karriert befutó zöld levelibéka csak a szaporodási időszakban él nedves környezetben, ezt követően a fák lombja között üti föl tanyáját. Mély fekvésű, tocsogós, mocsaras területeken nagy számban élnek a vörös hasú unkabékák, gyakran hallatva jellegzetes „unk-unk” hangjukat.

A békanépesség pusztulásának okait keresve aligha tévedünk, ha a globális környezetszennyezést, illetve a klímaváltozást tesszük az első helyre. A légszennyezés miatt elvékonyodott ózonréteg (az ózonpajzs) több káros sugarat enged át, amitől az érzékeny peték, lárvák károsodnak. (Emiatt gyakori a rendellenes fejlődés, a korai pusztulás is a békanépességben.)

Az utóbbi évek hosszú, forró nyarai a peterakó helyek gyakori kiszáradását idézik elő, másfelől a kifejlett egyedek a hőség elől gyakran menekülnek a föld alatti üregekbe, ahol könnyen megfertőzi őket valamilyen kórokozó.

Az emberre jó hatású a balatoni szúnyogirtás, aminek azonban elsősorban a szúnyoglárvával táplálkozó békák fizették-fizetik meg az árát – el is távoztak a tóból. De egyre nagyobb gond az álló- és folyóvizekbe kerülő gyom- és rovarirtó szerek, műtrágyák környezetszennyező hatása, hogy az emberek által szedett és a vizeletükkel a vizekbe jutó hormontartalmú gyógyszerek ártalmáról már ne is beszéljünk, amelyek kis mennyiségben is visszavetik a hím békák szaporodóképességét.