Szenvedélyes udvarlók érkeznek Afrikából

A tövisszúró gébics még nem veszélyeztetett, de Európában csökkenő állományú faj, hazai népessége stabilnak mondható. Nálunk védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint. Jellemző előfordulási helyei a domboldalak galagonyásai, vadrózsa- és kökénybokrai, az árokszélek cserjései, a temetőkertek csöndje. Gyakran valamilyen kiemelkedő ponton, száraz ágon, villanydróton üldögél.

E verébnél alig nagyobb madár hímjét kékes-hamuszürke fejtető és a szemen áthúzódó, feltűnő fekete csík jellemzi. A tojó dísztelen, barnás alapszínű. Vaskos csőre a végén kampós, ami a ragadozó madarakra jellemző. A gébics is az, de a termetéhez képest igen erőteljes szárnyas, mert noha áldozatai jobbára a rovarok közül kerülnek ki, alkalmanként elbánik a gyíkokkal, békákkal, madárfiókákkal, apró rágcsálókkal is. Ha pedig a sáskák, szöcskék, tücskök perelni tudnának, a legrettenetesebb zsarnoknak kiáltanák ki: zsákmánybőség idején brutálisan elbánik velük, a bokrok töveseire húzva spájzolja be őket.

A gébics korán, a fecskékkel együtt kezdi meg őszi vonulását. Először az öregek kelnek útra, a fiatalabb nemzedék gyakran októberig is itt marad.