Visszatért az aranysakál - A nádi farkas újra itt keresi az élelmet

A Vad Kunságban – amely ez évben a 2. Magyar Filmhéten elnyerte a legjobb ismeretterjesztő film díját – a kiválasztott aranysakálcsaládon kívül még sok minden látható. Kikeleti madárrengeteg, a szikes tavak forgalma a nagy repülőterekével vetekszik, nemsokára izzik a homok az aszályban, majd megdördül az ég, beköszönt az ősz és csattognak az agancsok, aztán hó hull, itt a tél. Rendező és operatőr Mosonyi Szabolcs, akinek – mint a Vad Szigetköz című filmben – ezúttal is sikerült különöset és maradandót alkotnia. Infrakamerával, drónokkal készített, vagy éppen szuperlassított felvételeken csodálhatjuk a Kunság – a Nagy- és a Kiskunság – természeti szépségeit, s részünk lehet olyan jelenetekben, amelyeket a saját szemünkkel nemigen láthatunk. Vannak köztük kedvesebbek, szelídebbek – mint például az erdei fülesbaglyok szerelme vagy az üregi nyulak „hálószobatitkai” –, de sokkal vadabbak is: egy szárnyát tört nyári lúd vagy egy sérült tőkés réce halála. Az egyiket öt fiatal sas marcangolja szét, a másik egy vidra gyomrában végzi – és ez a Kunság vadsága: a harc az élelemért.

Ez hozta vissza az aranysakált is. A vizek lecsapolásával elvesztette élőhelyét, délebbre költözött. Aztán ott az évtizedek múlásával túlságosan elszaporodott, s megindult a Balkánon át újra észak felé, mígnem ismét magyar földre ért. Rejtőzködő állatok, de a rejtett kamera elől nem bújhatnak el: a kölykök játéka a film egyik szívderítő jelenete. Érdemes a moziba beülni felnőttnek és gyereknek is – a korhatár hat év –, mert ez a film gyönyörködtet, szórakoztat és tanít.