Rejtélyes árnyékdíszek

Spóráikat nyáron érlelik, a jó körülmények közé került spóra előtelepet fejleszt, ezen alakulnak ki a hím ivarsejtek, illetve a női ivarszerv, amelynek megtermékenyítéséből fejlődik az új növény. Ilyenformán spórából is szaporíthatjuk a páfrányt, a gyakorlatban azonban a tőosztásos eljárás az általános.

A páfrányok eredendően az árnyékos, nedves, párás erdőalji környezet évelői, a kertben is ehhez hasonló viszonyokat igényelnek. Különösen érdemes az árnyékos, északi fekvésű, vagy az erős beépítettség miatt mélyárnyékos kertrészt díszíteni velük. Különös formáik, a fajok, fajták formai sokszínűsége kissé misztikus, rejtélyes hangulatot áraszt, ami akkor érvényesül leginkább, ha több fajt, változatot ültetünk egybe (például Vénuszhajat, borda-, struccvagy gímpáfrányt, erdei pajzsikát).

Különleges növényegyüttest alakíthatunk ki a páfrányok és a hasonló igényű, árnyéki virágos növények társításával. Így például a fekete hunyor, a májusi gyöngyvirág, az árnyliliom társasága még izgalmasabbá teszi a páfrányos kertrészt. Általános igényük a nedves (de nem pangóvizes) környezet és a szél elleni védettség.

ERDEI PAJZSIKA. Az egyik legismertebb és leghálásabb páfrányfaj. Mutatós, többszörösen összetett, nagy levelei rozettaszerűen állnak, az egy métert is elérhetik. Hazánkban a nyirkos erdőkben, ligetekben gyakran találkozhatunk vele. Számos nemesített változata ismert. A talajra nem igényes, még a sovány homokon is díszlik, ha elég vizet kap. Az idősebb, sokfejű gyöktörzs szétosztásával szaporíthatjuk tavasszal. Egyenként vagy kis csoportokba ültessük, egymástól 50-60 centire.