Házi borászkodás – A termőhely ökológiai tényezői

A szőlő és a bor minősége nagymértékben függ a termőhely környezeti adottságaitól. A szőlőtőkét életfunkciói környezetéhez kapcsolják, benne találhatja meg a szervezetét felépítő és az életfolyamataihoz energiát szolgáltató létfeltételeket. Ezek összessége alkotja a szőlő ökológiai környezetét, amelyen belül fontosabbak: az éghajlati-, a domborzati-, a talajviszonyok.

 Éghajlati tényezők: fény, hő, csapadék, mikroklíma

A szőlő fénykedvelő növény. A szőlőlevelek fotoszintézisének főtermékei a szénhidrátok (cukrok), kisebb mennyiségben a szerves savak, aminosavak. A szőlő a szórt fényt is jól hasznosítja, a mély árnyékot azonban nem kedveli. Utóbbira gondoljunk a házikert olyan elhibázott kialakításakor, mikor is a szőlőtőkék közé gyümölcsfákat ültetnek. Erre a minőségi borászkodás kapcsán csak egyféle válasz adható: vagy szőlő, vagy gyümölcsös. 

A szőlő nemcsak fény-, hanem hőigényes növény is. Jól érzi magát a meleg környezetben, mind a növekedés mind a termésérés periódusában. A túlzottan magas hőmérsékleten azonban már káros hatások érik a növényt, és az un. Hőségnapokon (30 fok fölött) szünetel a cukorképződés, sőt a disszimiláció folytán a szőlőnövény sok cukrot és savat használ fel a légzéshez. Ezt szem előtt kell tartani a szőlő zöldmunkái során. 

A csapadékból származik a növény nélkülözhetetlen létfeltétele, a víz. A víz rendeltetése a tápanyagok feloldása, felvételének elősegítése, a tápanyagok és szintézistermékek szállítása, párologtatás által a növény hőszabályozása, továbbá fontos közege más biokémiai, élettani folyamatoknak is. 

Hazai viszonyainkra leginkább a kedvező csapadék-ellátottság a jellemző. A mélyen gyökerező szőlő a vegetáció során jól hasznosítja a téli nyugalmi időszakban lehulló, a talajban elraktározott csapadékot. Csak a kevésbé jó vízellátottságú termőhelyeken, hosszan tartó szárazság esetén allhat elő kedvezőtlen vízforgalom, amely nemcsak a szőlőnövény fejlődésére, hanem a bor minőségére is károsan hat. 

Hosszan tartó szárazság után augusztus végén, szeptember elején beköszöntő nagyobb esőzések a bogyók gyors vízfelvételét és felrepedését okozzák. A repedt bogyókon megtelepedő Botrytis cinerea, a szürkerothadás kórokozója idézhet elő nagy mennyiségi veszteséget és minőségromlást. A”A baj nem jár egyedül” - tartja a régi közmondás. A bogyórepedésen kiszivárgó must a szőlőültetvényben is meglévő élesztőgombák hatására alkoholos erjedésnek indulhat, s az etilalkoholból az ecetsav-baktériumok ecetsavat képeznek. Ilyenkor már a szőlőtőkék között kellemetlen, szúrós, ecetes rothadás fellépésekor „mentsük, ami menthető” megfontolásból kényszerszüretre és különleges borászati beavatkozásokra kerül sor. 

A szőlőérés előrehaladott stádiumában beálló botritiszes folyamatok kedvező esetben aszúsodást idézhetnek elő. E folyamat megy végbe világhírű borkülönlegességünk, a Tokaji aszú esetében, de megjegyzendő, hogy az aszúsodás előnyös változásként más termőhelyeken is bekövetkezhet. 

A klímatikus tényezők között a szőlő- és borminőség alakulásában nem elhanyagolható szerepe van a mikroklímának. A mikroklíma a kisebb légtereknek a környezettől lényegesen eltérő éghajlata, mely egy-egy termőhelyen viszonylag kis távolságon belül is nagyon különböző lehet. Ebben közrejátszanak a táj domborzatai, lejtési, talajviszonyai és más környezeti hatások (pl. nagyobb vízfelületek, erdők közelsége stb.) A mikroklíma hatása tükröződhet egymáshoz közeli, de eltérő adottságú termőhelyek különböző jellegű és minőségű boraiban.

Apáról fiúra szállt hagyományok alapján ismeretes egy-egy kisebb termőhely (dűlő) sajátossága, értéke, rangja. A felkészült gazda jól kamatoztatja a hagyományos értékeket, mindenki arra törekszik, hogy borai megfeleljenek az elvárásoknak.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN ITT TALÁLHATÓK:
MEZŐGAZDA KIADÓ, mezogazdakiado.hu