Jól jönne egy tehén is

Gyulai Zita a férjével és három kamasz gyermekével hat éve hagyta el a várost. Kecskemétről költöztek egy lajosmizsei birtokra. Először elvarázsolta őket a határtalan nyugalom, aztán lassacskán a vegyszermentes kertészkedéshez is hozzáláttak.

– Elég hamar rájöttünk, hogy hiába öttagú a családunk, annyi friss zöldséget és gyümölcsöt nem tudunk elfogyasztani, amennyivel a természet megajándékoz bennünket – vallja be a korábban közgazdászként dolgozó Zita, miközben körbejárjuk a tanyát. – A többletből tartósítószerektől és adalékanyagoktól mentes kézműves befőtteket, különféle ízesítésű lekvárokat és savanyúságokat készítünk. Az alapanyaggal kíméletesen bánunk, hogy színük, ízük és fontos beltartalmi értékeik megmaradjanak. Hasonló figyelmet szentelünk a fűszernövényeknek: szedés, szárítás, fosztás után sem morzsoljuk össze, így a felhasználásig megőrzik illóolajukat.

Zita éléskamrájában glédában állnak a finomságokkal megtöltött üvegek, melyek címkéjét a férje, Csernus Lajos grafikus tervezte.

A család ifjai, két fiú és egy lány is kiveszi a részét a munkából, a harminc-negyven féle zöldség és gyümölcs szürete idején elkél a segítség. Haladunk a tanya hátsó traktusába, át az árnyas gyümölcsfák alatt, hogy szemügyre vegyük a szépen gondozott konyhakertet. Ennek ölelésében alakította ki a gazdasszony a gyógynövényes parcelláját. Itt aztán sokféle különlegesség sorakozik a tejoltó galajtól kezdve a vízitormán át az angyalgyökérig.

Egyre szaporodik a fajok száma, a lista pillanatnyilag hetvenhétnél tart. A porta kerítésén kívüli területen pedig már hozzáláttak az egyhektáros gyógynövénymintakert kialakításához. A tervek szerint a parcella szélére gyümölcsfákat ültetnek, alattuk bogyósok bokrai óvják majd a természet patikájának értékes alapanyagait.

– Könnyű volt megszokni a tanyai életformát – mondja Gyulai Zita a teraszon megpihenve, miközben megkínál bennünket idei szamócaszörpjével. – Napról napra újabb csodákat élünk meg. A természet alázatra tanít, derűs erővel tölt fel. Hálával tartozunk a növényeinknek, mindegyik a természet rendje szerint számunkra is példaértékűen él, virul és szolgál. Öröm a kikelettől a zsendülésen, a betakarításon, a szüreten, a befőzésen át a kamrapolcig kísérni a termést, öröm hetek, hónapok múltával újra kézbe venni, megízlelni munkánk gyümölcseit.

Gyulai Zita nem tartja magát profi gazdálkodónak vagy kistermelőnek, nem váltana a jelenleginél nagyobb méretekre. Néha megfordul agrárrendezvényeken, tagja a Homokháti Gazdaudvar Hálózatnak – ismertebb nevén a Kamratúrának –, de számára nem az értékesítés a legfontosabb. Ami pedig a jövőt illeti, bővülhet az állatállomány: tyúkok, nyulak mellett sertést és birkát szeretnének nevelni, s hogy tejért se kelljen a szomszédba menniük, jól jönne egy tehén is.