Virágzó romtakaró

Szokás rácsra, pergolára is futtatni, hiszen üde sötétzöld lombozata, gazdag virágdísze erre érdemessé teszi, de remekül beborítja akár a csupasz betonfalat, beteríti a napos tetőt, árnyékolóként, hőszigetelőként is szolgálva. Bár kúszó indáival a legkülönbözőbb felületeken rögzíti magát, de azért jól tesszük, ha kapaszkodását – különösen a falon – kampókkal, kötözéssel, rácsozattal segítjük. Annál is inkább, mert így irányítottan teríthetjük el. Noha igen alkalmazkodó, legszebben mégis napfényen és déli fekvésben díszlik: júliustól szeptemberig folyamatosan hozza nagy, mutatós, végálló fürtben álló, narancsvörös virágait. (Ezek érintése az arra érzékenyeknél irritálhatja a bőrt, mint ahogy a virágpora is allergiát válthat ki.)

A trombitafolyondár kezdetben lassan nő, ám ha megvetette a lábát, nagyon meglódul (magassága a 10-12 métert is elérheti). Meggonolandó, hova ültetjük, mert nagy a helyigénye, gyorsan és burjánzóan nő, metszéssel kell kordában tartani. De megél a sivár talajokon, jól viseli a szelet, kezdetben átlagos vízigényű, később tűri a szárazságot. Az első években télire érdemes takarni a tövét, aztán „kinövi” a fagyérzékenységét. Az idősebb tövek sok gyökérsarjat fejlesztenek, ezzel szaporítható.