Fanyarkás ínyencség

Erdőjáró útjaink során a szárazabb hegy- és dombvidéki erdeinkben, az erdőszéli cserjésekben gyakran találkozhatunk a húsos sommal.

Kora tavasszal a bogernyőben nyíló apró sárga virágaival jelzi az új évszak közeledtét, míg ilyentájt, szeptember elején csonthéjas, piros tojásdad termésével hívja fel magára a figyelmet. Lassan növő őshonos cserjénk, igen hosszú életű, idős korára lapos koronájú kis fává fejlődik. Laza, meszes talajon és napos fekvésben díszlik a legszebben. A már termő bokor jól tűri a szárazságot, félárnyékban is megél, erős árnyékban viszont nem hoz termést. Jól viseli a szennyezett városi levegőt, illetve a rendszeres metszést, így szép, zárt sövény is nevelhető belőle.

Több országban léteznek nagyobb ültetvényei, a termesztett fajták között akadnak sárga színű, illetve körteforma termésű változatok is.

A húsos som termése különleges csemege nemcsak a madarak, az ember számára is. Sok C-vitamint és karotint tartalmaz, a cukrok közül glükóz és fruktóz van benne. A gyümölcshúsból lekvár, szörp, kompót készíthető, a teljesen érett gyümölcs aszalásra is alkalmas. Olvasóinkkal a somlekvár receptjét ismertetjük meg, ami finom, fanyarkás íze miatt vadakhoz, vadasan készített húsokhoz, illetve süteményekbe ajánlott.


SOMLEKVÁR. Egy kiló teljesen érett gyümölcsöt megmosunk, néhány percig pároljuk, aztán hűlni hagyjuk, majd nagy lyukú szűrőn átpasszírozzuk (egyszerűbb, mint kimagozni). Hozzáadunk 35 deka cukrot (ha éretlenebb a gyümölcs, akkor 40-45 dekát), majd kis lángon sűrű kavargatás mellett felfőzzük, mintegy 10 perc után a forró lekvárt színültig töltjük tiszta üvegekbe. Celofánt teszünk rá, amelyen késhegynyi szalicilt elkenünk, a csavaros tetőt rászorítjuk az üvegre, majd fejre állítva száraz dunsztba tesszük és hagyjuk kihűlni.