Eddig soha nem tapasztaltuk a Szabad Föld Kertjében - Csokrot ad a kan

Mindig akadt rácsodálkozni való az elmúlt évek során a Szabad Föld Kertje udvarában. Ám ez az év bővelkedett állataink furcsa megnyilvánulásában.

Kezdjük rögtön néma kacsánkkal, amelyik az idén október elején már a negyedik fészekaljat kezdte rakni, s a tizedik tojás után szabályos kotlásba fogott. Azóta kiderült: vélhetően hiába – mivel már négy megzápult tojást kidobott. Hogy ezekből a későn rakott tojásokból kikel-e egy is, és a meglehetős hideg napokhoz képest elegendő lesz-e a kotlással átadott hő, az csak a következő hetekben derül ki. (E néhány tojásért nem izzítottam be a keltetőgépet, ráadásul 35 napig kellett volna üzemeltetni, meg aztán a kiskacsáknak meleget adni.) S ha már kacsa és kotlás, akkor említsük meg a másik végletet: harmadéves tojónk az idén is csak bosszúságot okozott. Eddigi három kotlását sem ülte végig, az utolsó 1-2 hétben egyszerűen megunta a rostokolást és elhagyta a tojásait. Igaz, ezeket a géppel a többségében sikerrel kikeltettem.

Családunkban a sertéseink a sztárok. Annyi mindent produkálnak, hogy tényleg észre sem vesszük, már negyedórája álldogálunk és figyeljük őket. Számomra a legfurcsább – pontosabban még soha nem tapasztalt – viselkedés a nászjáték volt: amikor a süldőnk ivarzani kezdett, a kan a szénából, a zöldtakarmányból (füvek, lucerna) egy-egy csomónyit összeszedett a szájába, odaszaladt vele a szűz süldőhöz, s a fejéhez, farához nyomta, majd a sarokba vitte, felhalmozta. Azóta általában minden este rendszeresen összegyűjtik a szalmát, kupacolják, majd magukat belefúrva, „lábtól-fejtől” egymáshoz bújva alszanak. Ezt a „csokorhordásos” viselkedést aztán a nőstény is átvette, amikor már az ivarzása csúcsán tartott és maga a nász is lezajlott. Érdekes, hogy egy-egy finomabb zöld ággal, falattal most is eljátsszák – megijedtem, hogy újból nászra készülnek, azaz nem sikerült az első termékenyülés, s visszabúg az emse. De nem, letelt a bűvös 21 nap, vélhetően már előhasinak minősíthetjük a nőstényünket. No és a disznaink szinte beszélnek: legalább tucatnyi hangot adnak, már messziről értem, mit „mondanak” (a szakirodalom háromtucatnyi hangot/jelzést említ, különít el).

Nyulaink viselkedése is érdekes, de inkább a kiugró teljesítményt említem meg. Az anyánk első fialásra 11 utódot hozott a világra, és mind felnevelte; míg a másodikra 16 kisnyúl született, ebből 13-at választottunk le. De hozzá kötődik a leglesújtóbb élményem is: a múlt héten vasárnap reggel halva találtam. November közepén fialt volna. Előzőleg semmi baja nem volt. Felboncoltam: nem láttam, mi lehetett a baja. Ezúttal 14 utódot hozott volna a világra…