Tápláló, de kockázatos

A rómaiak viszont főként a tavaszi fáradtság ellenszereként éltek vele. Napjainkban növekszik a fogyasztásuk, különösen a téli-tavaszi időszakban.

A szupermarketekben, illetve egyes piacokon ma már sokféle növény csíráját kínálják, de a csíráztatást magunk is elvégezhetjük otthon.

Fontos tudni azonban, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) a csírákat a közepesen kockázatos növényi eredetű élelmiszerek csoportjába sorolta, mivel azok a körülmények (meleg, nedves környezet), amelyek a csíráztatáshoz szükségesek, ideálisak a kórokozó baktériumok szaporodásához is. Ezek (a mag héján meghúzódva) már a termőföldeken fertőzhetnek, de a kész csírák szállítása, illetve tárolása során is kifejthetik áldatlan hatásukat. (Leginkább az E. coli és a Salmonella baktériumok veszélyeztetnek, felszaporodásuk hányást, lázat, hasmenést okozhat.) Ennek fényében figyelmeztet a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal: ha vásároljuk a nyers csírát, ügyeljünk, hogy mindig hűtött, friss terméket vegyünk, s étteremben ne rendeljünk ilyet. Gyerekek, várandós nők, gyönge immunrendszerűek pedig egyáltalán ne fogyasszanak nyers csírát.

A csíráztatás higiéniájára otthoni körülmények között is ügyeljünk. Fontos a kiindulás: a mag ne legyen szennyezett (csávázószerrel kezelt), penészes, rossz szagú, s megbízható helyről (bioboltból) szerezzük be.

A csíráztatásra legjobb a lapos üveg- vagy műanyag tál. Ezen terítsünk el nedvesített konyhai kéztörlőt két rétegben, szórjuk el rajta egyenletesen a magokat, majd árasszuk el egy centi magasan langyos vízzel. Fél nap elteltével óvatosan öntsük le a vizet, a továbbiakban már nem lepheti el a víz a magokat, csak a papírt kell állandóan nedvesen tartani alattuk. Ezt követően takarjuk le a tálat papírtálcával és tegyük sötét helyre (a konyhaszekrénybe).

A csíranövények többsége 4-8 nap alatt éri el a 4-6 centis magasságot, ekkor vegyük le róluk a papírfedőt és tartsuk az egész állományt néhány óráig világos helyen. Ez idő alatt a növények kizöldülnek, és máris fogyaszthatók.