Kikelet szépe

A lombfakadás előtt nyíló kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense) lassan növő, karcsún fölfelé törekvő, meredeken felálló ágú cserje. Legfőbb értéke az illatos, bugában álló, rózsaszínnel árnyalt korai virága, de a kihajtás után a vörösesbarna ágain fejlődő bronzos levelek is szemrevaló őszi díszei a kertnek. (A virágos vesszők vázába téve a lakásban is sokáig virulnak.) A kertben ültethetjük magányosan vagy kisebb csoportokban is, esetleg más, kora tavasszal nyíló cserjékkel társítva. (Bokra nem terebélyes, de viszonylag magas, 2 és 3,5 méter közötti.) A kertben napos vagy félárnyékos, széltől védett helyen fejlődik a legszebben, üde, jó vízáteresztő talajon. Számottevő gombabetegsége nincs, a levéltetvek károsíthatják. Kezdetben lassan fejlődik, 3-4 év után viszont erőteljesen.

Csak az ötödik évtől igényel metszést, a virágzás után az elöregedett, illetve a nagyon gyengén fejlett ágakat messük ki. Nyár végén vágott félfás dugvánnyal szaporítjuk.