Valóban rendkívüli: a nagy hideg elől hozzánk menekültek

Noha ez a felmérés csak az ország területének 17%-ára terjedt ki, a gyűjtött adatok jó eligazításul szolgálnak. A számlálóbiztosok mintegy 550 réti és 300 parlagi sast figyeltek meg. (A szakemberek hozzáteszik: a soknak látszó megfigyelt példány ellenére a sasok még mindig ritkák hazánkban. Rétisasból ugyanis 4-5, parlagi sasból pedig csak 2 jut 100 négyzetkilométerre.) Emellett 3 szirti sast és 2 fekete sast is sikerült regisztrálni.

A legnagyobb arányban egerészölyveket figyeltek meg (mintegy 4200 példányt), de szép számmal mutatkozott vörös vércse (730), kékes rétihéja (620), barna rétihéja (360) és karvaly (170) is. A nappali ragadozók mellett fülesbaglyokat is megfigyeltek, továbbá 60 holló, 110 nagy őrgébics és mintegy 160 túzok is leltárba került.

Az észak-európai nagy hidegek elől sok ritka madárfaj is menekült hazánkba. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén lévő Duna-szakaszon például szokatlanul sok vízi szárnyas gyűlt össze.

A természetvédők többször is láthattak itt olyan madárritkaságokat, mint az örvös bukó, a füstös és a jegesréce. A récék mellett nagy számban ütöttek tanyát a ludak, köztük a ritka és igen veszélyeztetett kis lilik, a vörösnyakú lúd és az apácalúd, mely utóbbi szintén nem mindennapi látvány mifelénk.

Az idén különösen sok helyütt és nagy számban figyelhettük meg a fenyőrigót, amely tömegesen érkezett hozzánk északról és telelt minálunk. (Egy részük a mi fekete rigónkhoz hasonlóan emberközelben élő, tipikus városi madár a fészkelőhelyén.) Középhegységeinkben kis számban költ is a fenyőrigó. Legnagyobb csapatai ilyenkor, tél végén mutatkoznak: együttesen veszik az irányt észak felé.