A tó nemcsak izgalmas és különleges látványossága a kertnek, hanem az élőhelyet gazdagító is, hiszen vele a vízi-mocsári növények, halak, kétéltűek is részei lehetnek az ottani életközösségnek.
Minthogy azonban a megépítése költséges vállalkozás, fontos minden apró részletét megtervezni építés, építtetés előtt. Helyét a kertben ott jelöljük ki, ahol a víztükörnek legalább a felét éri a napsütés.
Legyen távol a lombos fáktól, mert őszi lombhullásuk gondot okozhat. Méretének meghatározásában az egyik legfontosabb szempont, hogy a biológiai öntisztulás végbemehessen (különben csak mesterséges szűréssel lehet tisztítani). Ezt figyelembe véve a vízfelszín legkevesebb 10 négyzetméter, a mélység pedig minimum egy méter legyen. Nagyon kívánatos, ha a tó egy részén 120 centis vagy annál mélyebb árkot alakítunk ki, mert itt biztonságosan áttelelnek a halak és a tavirózsák.
A kerti tavat betonból építeni a legköltségesebb és a legbonyolultabb – igaz, az ilyen medence időálló és nem sérülékeny. Az előre gyártott műanyag medencék könnyen telepíthetők, de mivel kicsik, az öntisztulásuk minimális, ezért vízforgatóval és szűrővel kell felszerelni.
Napjainkban a legjobban bevált anyag az erre a célra kifejlesztett gumifólia, amelynek nagy előnye, hogy a többszörösére nyújtható és mégsem szakad el. Emellett jóval tartósabb is, mint a PVC-fólia. (Élettartama 20-30 év a gyártók szerint.) Mivel képlékeny, a különleges tóformák (kör, babszem, ellipszis) medencetere is gond nélkül burkolható vele. Fontos, hogy a tómeder kiásása során távolítsunk el minden éles követ, szennyező anyagot, ami sérülést okozhat.
A meder alján terítsünk el geotextilt, ami véd a fák, bokrok gyökere ellen, s csak ezután fektessük le a gumifóliát.
A kerti tó növényei nemcsak díszítenek, de életet is visznek a vízbe, miközben tisztítják a tavat. Tavirózsák nélkül aligha létezik komolyabb kerti tó, köztük a fehér tavirózsa (Nymphae alba, a képünkön) a napos víztükröt kedveli. Gyökérzete a víz alatt lebeg, levelei, virágai a felszínen úsznak. A nagy levelű moszatpáfrány gyorsan befedi a vízfelületet, ezért kordában kell tartani. A felszín alatt élő füzes süllőhínár oxigénben gazdagítja a vizet, s ezzel gátolja az algák szaporodását. A sárga virágú törpe vízitök szintén a vízfelszínen él, miként a víztisztító kolokán is. A tó árnyékos részében pedig a buja növekedésű átokhínár valóságos oxigéngyárként frissíti folyamatosan a vizet.