Színes pillangósereg

A kerti árvácska (Viola wittrockiana) több ibolyaféle keresztezésével létrehozott hibrid faj. Kétéves növény, nálunk tavasszal vagy ősszel nyílik: a meleg és aszályos nyarainkat nem viseli el, de az olyan hűvös, csapadékos országokban, mint Dánia vagy Németország, tavasztól őszig virít. A nemesítők nagy kedvence, így nem csoda, hogy virágainak változatossága már-már követhetetlen. Köztük az egy- és kétszínű, a szemfoltos, a sima, a rajzolatos éppúgy megtalálható, mint a hullámos, fodros virágzatú.

Napos, félárnyékos helyet és tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajt igényel. A nyári meleget nem, de a hideget jól tűri, nem érzékeny a szélre sem, vízigénye közepes. Ha elvirágzott virágrészeit kicsipkedjük, a tövek virágzását meghosszabbíthatjuk.

Amennyiben kerti szegélyt vagy nagyobb balkont akarunk benépesíteni árvácskával, akkor különösen megéri otthon szaporítanunk. Ha a saját állományról fogunk magot, ahhoz még zöldes állapotban kell leszednünk a toktermést. (Mert ha már bebarnul, szétpattanva felnyílik.)

Az őszi virágoztatáshoz február-márciusban vessük el az árvácska magvait fűtött helyiségben vetőtálcákba, míg a palántákat májusban ültessük ki. Ha pedig jövő tavaszra akarunk virágzó töveket, május-júniusban vessük a magot szabad földbe, majd a nyáron át megerősödött palántákat szeptemberben ültessük végleges helyükre. A tavaszi magvetés praktikus eszköze a vetőtálca, amit kön?nyű, homokos szerkezetű talajjal töltsünk meg. Az elszórt magvakat vékony homokréteggel fedjük, majd tegyük rá a tálcafedőt, hogy párás legyen a levegő. Tizenöt fokos hőmérsékleten a csírázás 10–14 nap után megindul. Ha a magok kikeltek, vegyük le a fedőt, a tálcát vigyük hűvös, világos helyre, a földet tartsuk folyamatosan (enyhén) nedvesen.

Ha az árvácskán kinő a két valódi levél, ültessük át.