Táncoló pér - Hegyi folyók tüneményes sporthala

A szomszédos országok gyors folyású, kemény talajú, oxigéndús hegyi patakjai a legjellemzőbb előfordulási helye. A víz kisebb szennyezésére is érzékeny, hamar eltűnik onnan. Hazánkban olykor megjelenik a Dunában és a Tiszában, s ha ritkán is, de a Hernád és a Bódva felső folyásán szintén megfigyelhető.

A pér egyik legfőbb ismertetőjele a széles és magas, zászlószerű hátúszója.

Mivel kicsi a szája, így csak az apróbb vízi, illetve víz fölött repülő rovarok lehetnek a táplálékai. A hegyi patakok mentén barangoló természetjáróknak feledhetetlen élmény a pértánc, amikor a halak a víz fölött rajzó apró rovarokra – a vízből kiugrálva – csapatostul vetik rá magukat.

A pénzes pér március-április hónapban szaporodik: az ikrás az elöntött kavicszátonyon gödröt kapar, majd a megtermékenyített ikráit kaviccsal takarja be. Horgászni a pisztrángozáshoz hasonló módon lehet, jellemzően műlegyezéssel (minthogy a hegyi vizekben mindenütt csak a műcsalis horgászat engedélyezett). Ausztriában, Szlovákiában, Szerbiában és Romániában mesterségesen tenyésztik, érdemes lenne nálunk is szaporítani és patakjainkba, folyóinkba visszatelepíteni.