Ha egy szabályt betart a gyűjtő, akkor nem mérgezheti meg magát
Kucsma vagy papsapka? - Beindult a gombaszezon: már szinte az utolsókat találjuk a kucsmagombából, de ott sarjadnak az erdők, mezők talaján a különféle csiperkék, pereszkék, s persze a velük könnyen összetéveszthető társaik, amelyek jobb esetben csak ehetetlenek, de jócskán akad mérgező is. Piacokon akár több ezer forintot is elkérnek kilójukért, sokan ezért is gyűjtenek gombát. Sokszor elmondtuk már e lap hasábjain, hogy csak olyan gombát együnk meg – egyáltalán, szedjünk le! –, amelyet ismerünk, s lehetőleg ellenőriztessük azt szakértőkkel.
Különösen igaz ez a mostanság záruló kucsmagombaszezonra: az esős április vége, május eleje szinte kitolta a földből e nagyon finom gombákat, amelyek könnyen összekeverhetők a papsapkagombákkal. De ha egy szabályt betart a gyűjtő, akkor nem mérgezheti meg magát: a kucsmagomba tönkje és kalaprésze mindig végig üreges – olyan, mint egy cső –, a papsapkáé viszont sejtekre, cellákra osztott! Egyik legfinomabb, kellemes illatú gombánk némileg keverhető egyes szömörcsögfélékkel is, de azoknak a szaga meghatározó, inkább kellemetlen, büdös, gyakorta több méterről is érezhető.
Többféle kucsmagomba él hazánkban, legismertebb talán az ízletes kucsmagomba, de erdeinkben nő cseh kucsmagomba, annak tönkje hosszabb, a kalaprésze kisebb a tetején.
Találni fattyú és hegyes kucsmagombát is, ezek megnyúlt sapkájukról ismerhetők fel. A kucsmagomba mindenféle ételhez kitűnő alapanyag. Bár törékeny – gyűjtéskor erre ügyelni kell –, kettévágva könnyen tölthető, de jó levesnek, pörköltnek, tésztához mártásnak elkészítve, és egy egyszerű rántottát is nagyon feldob.
Eljött a csiperkék ideje is: az erdőkben sétálva már találkozhatunk az erdőszéli változattal, a mezőkön szekszárdi csiperkével található, és akad már akáccsiperke is. Hasonlóan sok pereszke- és galambgombafaj is megjelent az erdőkben, erdőszélekben, sőt már némely tinóruk is felütötték fejüket.
