Hangyák gyomrozzák

A levéltetvek a szaporodás nagymesterei; évente 10-12 nemzedékük is megszülethet, így az egész tenyészidőszakban figyelmet követelnek. Még az ürülékük révén is terjeszkednek, ugyanis az általuk kibocsátott nagy cukortartalmú mézharmat sok apró rovar kedvenc tápláléka.

Nagy fogyasztói a hangyák, amelyek bizonyos fajai még meg is „fejik” a tetveket (azaz nyomogatják, „gyomrozzák” őket), hogy minél több mézharmathoz jussanak. Más fajok pedig – szoros együttélésben a tetvekkel – szabályosan védik és terjesztik őket. További kellemetlen adalék, hogy a mézharmaton megtelepedhet a korompenész nevű gomba, amelytől megfeketednek a hajtásvégek, és elvesztik fotoszintetizáló képességüket.

Szaporodási rendjük megismerését kezdjük az őszi állapottal: a lerakott petékkel. Ezekből kel ki tavasszal az első nemzedék, a szárnyatlan ősanyák serege, amelyeknek nincs szükségük hím egyedekre, mert szűznemzés útján hozzák létre nemzedékeiket. Áprilisban az ősanyák már igen aktívak: újabb és újabb szárnyatlan nőstény nemzedéknek adnak életet.

A május eleji szaporulat különösen termékeny: egy-egy nőstény tetű (szűznemzéssel) naponta akár 20 utódot is képes világra hozni, s köztük egyre több a szárnyas nőstény. A szárnyasokkal a terjeszkedés újabb nagy hulláma indul: átrepülnek nyári tápnövényeikre, amelyeken a nyári (szárnyatlan) nemzedékek fejlődnek.

Szeptember közepén ismét szárnyas levéltetűalakok jelennek meg, amelyek visszarepülnek az eredeti tápnövényre (almára, őszibarackra), s ott a levelek fonákján szűznemzéssel létrehozzák az ivaros szaporodású, szárnyatlan nőstényekké fejlődő lárvákat. Ezek a lárvák, miután ivarérett nemzőkké fejlődtek, párosodnak az októberben megjelenő szárnyas hímekkel.

A megtermékenyített nőstények a rügyek tövébe rakják petéiket, a tetvek így telelnek át.