Variációk sövényre

Márpedig kertjeink éghajlati és talajviszonyai, jellege, külleme, berendezései is egészen különbözők lehetnek, indokolt tehát a helyi adottságokhoz választani a sövényt, hogy kiemeljük vele, ami arra érdemes, vagy akár egyszerű térhatárolóként is újszerű látványélményt adjon. Ebből a gazdag választékból adunk ízelítőt.

Az alacsony sövényeket nevezik jelzősövényeknek is, amelyek látványossá tehetik az évelőágy vagy a gyep szegélyét. A mintegy félméteresre növő kecses gyöngyvirágcserje (Deutzia gracilis) dús virágzásával és finom megjelenésével tűnik ki. Utak, kerítések mellé ültetve mutatós sövényt alkot, előnye, hogy nyírás nélkül is megtartja szabályos formáját. Átlagos kerti talajt, napos vagy félárnyékos helyet kíván. A levendulát aligha kell bemutatnunk, karakteres, jól záródó sövény nevelhető belőle. A cserjés pimpó (Potentilla fruticosa) előnye, hogy viszonylag igénytelen és szívós, sűrű ágrendszerű, kiválóan alkalmas talajtakarónak, de nyíratlan sövénynek is. Júniustól szeptemberig virágzik, az aranysárga fajtát válasszuk, mert az dúsan virágzik, és nem fakul meg a színe.

A középmagas sövények sorában figyelemre méltó a japán borbolya (Berberis thunbergii), amely másfél méterre növő, kifejezetten igénytelen, de mutatós cserje. Vörös levelű változata, a japán vérborbolya (B. t. atropurpurea) különösen mutatós, tömör bokrot alkot, vörös termései még lombhullás után is sokáig díszlenek az ágain.
 
A mályvacserje (Hibiscus syriacus) látványos, nem szabályos sövényt képez, nagy értéke, hogy júliustól sokszor az első fagyokig nyitja a virágait (azaz főként a nyár végi, virágszegény időszakban díszlik).

A tápanyagban dús talajt meghálálja, de kedvezőtlenebb viszonyok között is elfogadhatóan fejlődik. Az elegáns és üde megjelenésű örökzöld japán kecskerágó (Euonymus japonicus) szoliternek, de nyírott sövénynek is alkalmas. Napos vagy félárnyékos fekvést kíván, valamint tápdús, üde, jó vízáteresztő talajt, szárazságban meghálálja az öntözést. Noha fagytűrő, nagyon hideg teleken károsodhatnak a hajtásai, ezeket kora tavasszal le kell metszeni. Magas sövénynek igen alkalmas a gyertyán (Carpinus betulus), amely a szélsőségesen rossz talajokat kivéve mindenütt jól fejlődik, nyírás után pedig gond nélkül regenerálódik. A nagyobb, településszéli telkeken különböző fajtájú mogyorók együtt ültetésével is nevelhetünk sövényt, ami még értékes gyümölcsöt is ad.