Bimbója a fűszere

A Földközi-tenger partvidékén, ott is leginkább a napos, száraz, kies helyeken tenyészik szabadon, például sziklarepedésekben, házak, várromok kőfalainak hasadékaiban.

Lecsüngő ágrendszerű kis cserje, fényes, kerek vagy ovális levelekkel, alapjuknál két horgas tövissel. Látványosan szép fehéres-rózsaszínes virágai kétivarúak, illatosak.

A kapribogyó elnevezés megtévesztő, mert leggyakrabban nem a  bogyószerű termést takarja (noha ez is létezik, s ennek kaprigyümölcs a neve), hanem a cserje még ki nem nyílt bimbójának a neve. A sötétzöld, zömmel borsó nagyságú bimbókat („bogyókat”) a nyílásuk előtt gyűjtik be, majd ecetes lében, sós vízben vagy olívaolajban tartósítják. Kis üvegekbe, fiolákba töltve hozzák forgalomba.

A kapribogyó árát a mérete nagyban befolyásolja: a legkisebb (a 7 mm átmérőjű) bogyók a legdrágábbak.

Sülteket, mártásokat, salátákat ízesíthetünk vele, de különleges ízt ad a pizzának is. Hidegtálak, halételek, húskocsonyák kaphatnak pikáns, karakteres ízt a kapribogyótól.

Mértékkel éljünk vele, különben elnyom minden ízt a környezetében.

A kaprigyümölcs (azaz a termés, a valódi kapribogyó) ugyancsak karaktereres különlegesség. Használhatjuk (félbevágva) nyersen vagy sütve, fogyaszthatjuk előételként, ízesíthetjük vele a salátákat. A kapri cserje rügye és termése egyaránt étvágygerjesztő és vérnyomáscsökkentő hatású.