Kertésznaptár: Aszalt csemegék

- Viszonylag egyszerűen és olcsón tehetünk szert aszalványokra, akár kertünk terméseiből is. Legalkalmasabb erre az alma, körte, cseresznye, meggy, kajszi, őszibarack, ringló és szilva (főleg a magvaváló). A kajszibarackból különösen értékes aszalványt nyerhetünk, biztosra vehetjük, hogy a téli hónapok keresett ínyencsége lesz. Az aszalásra szánt, érett és egészséges barackokat mossuk meg, majd szikkasszuk. Ezután vágjuk ketté, a magját vegyük ki, a fél gyümölcsöket aszaljuk. Nagyjából azonos méretű gyümölcsöket szárítsunk egyszerre, mert a végére a kisebbek túlságosan szárazak lesznek. Alapszabály, hogy az aszalást lassan és a szárítási hőmérsékletet fokozatosan emelve kell elvégezni, ellenkező esetben a gyümölcs akár meg is főhet a saját levében (ahelyett, hogy aszalódna). Többnapos program, de megszakítható és később folytatható.


- Ezúttal a sütőben aszalás főbb szempontjait ismertetjük, amelyben a szárítás kezdeti hőmérséklete 55-60 Celsius-fok. (Gázsütő esetében érdemes sütőhőmérőt beszerezni, mert így jobban figyelhető, kézben tartható a művelet.) Lehetőleg rácsot használjunk és ne tepsit. A sütő ajtaját résnyire mindig hagyjuk nyitva, hogy folyamatos legyen a sütőtérben a légcsere. A kezdeti 55-60 fok után a hőmérsékletet emeljük 75-80 fokra.
A gyümölcsöket naponta forgassuk meg, ügyelve, hogy a héjuk ne sérüljön, mert a sérülésen át a cukros lé kifolyhat, és a kész aszalvány nem lesz elég édes. Ha több, egymás fölötti rácson aszalunk, tervszerűen változtassuk a sorrendjüket is, hogy minden rácson egyenletes legyen a száradás.
A szárításban nem az eltelt órák száma a döntő, hanem a végtermék. Az aszalvány akkor jó, ha már olyan száraz, hogy kézzel összenyomva semmi nedvesség nem érezhető rajta, de még nem kérges, nem törik, hanem rugalmas. Az aszalt gyümölcsöket laza szövésű, tiszta vászonzacskóban, hűvös helyen felakasztva tároljuk, így kerülve el, hogy befülledjenek vagy megpenészedjenek.