Kertésznaptár: Rügyéből a fát

- A szemzéssel átélhetjük azt a csodát, ahogyan a kívánatos fajta egyetlen kis rügyéből kineveljük a terebélyes gyümölcsfát. Az a legjobb, ha a szemzéshez egy- vagy kétéves alanycsemetéket nevelünk.
A nyári alvószemzés lényege, hogy a beoltott szem (nyári rügy) már igen fejlett, és ebben az évben nem hajt ki. Fontos, hogy szemzőhajtást életerős, egészséges fáról vegyünk. A szemzőhajtás hosszában elhelyezkedő szemek (a levelek hónaljában ülő, még zöld színű nyári rügyek) közül a középen állók a legfejlettebbek, ezekből válogassunk. Az egy- vagy kétéves alanyokat (magról kelt csemetéket) legjobb gyökérnyakba szemezni, mert itt jól adják a héjukat. A szem (szempajzs) lemetszéséhez a szemzőhajtást úgy fogjuk a kezünkbe, hogy rügyei lefelé álljanak. A kiválasztott szemhez tartozó levelet másfél centis levélnyélcsonk meghagyásával távolítsuk el. A szempajzsot a rügy alapi részénél, a levélnyél fölött egycentis távolságban kezdjük vágni a szemzőkéssel, úgy, hogy a szem alatt a háncs teljes egészében, a farészből pedig legfeljebb hártyavékony réteg megmaradjon. Az alanyt a szemzés helyén vágjuk be T alakban. Előbb a felső, a vízszintes metszést ejtsük meg, majd ennek közepétől indulva vágjuk be függőlegesen, olyan hosszan, hogy a szempajzs beleférjen. Ezután a héjat óvatosan, enyhén feszítsük fel mindkét irányban, majd toljuk be a szempajzsot a szétnyitott héj alá, úgy, hogy a pajzson a rügy már felfelé álljon. Az a jó, ha a betolt szem feszül, s maga feszíti tovább a kérget.