Mindhalálig dzsuva?

„Vízbe jutva mérgező.” „Bőrrel érintkezve maró hatású.” „Gyulladás- és robbanásveszély.” A környezetvédő aktivista hordótól hordóig vezetve mutat a piktogramokra és diktálja a jelentésüket Kiskunhalason, a Majsai út 8. alatt lévő ingatlanon.

A veszélyeshulladék-lerakat már ismerős. Amikor egy évvel ezelőtt itt jártam, hasonló látvány fogadott, igaz, akkor csak a kerítés túloldaláról.

Most viszont az ingatlan tulajdonosának jóvoltából bejöhettünk, hogy megszemlélhessük a lerakatot.

Hogyne engedett volna be, hiszen ő is tehetetlennek érzi magát bérlője, a rég felszámolt Bács-Reál Kft. által itt hagyott dzsuva miatt. Talán a nyilvánosság segít.

Most tehát testközelből szemlélhetjük, amint a színesre pingált hordók a hegesztésnél dobják le magukról a festéket, rozsdásodnak, itt-ott szivárognak is. Másutt köbméteres űrtartalmú műanyag kockatartályok egymásra tornyozva egyensúlyoznak. A gyenge pontok köztük a fából készült raklapok, amelyeken állnak, és amelyek közül némelyik megadta magát az időnek: a nagy súly alatt megtört, a tartályok borultak, tartalmuk vagy azok egy része pedig kiszabadult.

A méreg néhol betonra ömlött, néhol a csupasz földre. A különbség csupán annyi, hogy az egyik esetben lassabban, a másikban gyorsabban szivároghat le a méreg egészen a vízbázisig, onnan pedig a kutakba, végül a környék lakóinak a poharába.

A bajt elkerülendő most még 150-200 millió forintból megtisztítható lenne a telep.

– Meglepte önöket a kialakult helyzet? – fordulok egy tisztes ősz szakállt viselő civil aktivistához, a Vasvarjú Egyesület élén álló Fehér Péterhez.

– Egyáltalán nem. A szegedi székhelyű Csemete Egyesület már akkor bejelentette az aggályát a hatóságnak, amikor még fellelhető volt a bérlő.

– Mi történt ezt követően?

– Az égvilágon semmi. Pedig nem ártott volna komolyan venni a bejelentést: a hatóság végül a szabálytalan hulladékkezelés miatt maga szabott ki 85 millió forintos bírságot, amit azonban – meg tudja valaki mondani, miért? – soha nem hajtott be. Amikor pedig végre betiltották a Bács-Reál Kft. áldatlan tevékenységét, már több mint ezer tonna hulladék gyűlt össze. A cég akkor már egy hajléktalan nevére került.

A kör itt be is zárult, viszont a még nagyobb bajt megelőzendő fel kellene számolni végre az egész hóbelevancot. Ám a hatóság erre képtelen, jóllehet a veszéllyel maga is tisztában van: a Csongrád Megyei Kormányhivatalnak az elmúlt évben kiadott határozata szerint a „környezet veszélyeztetettsége folyamatosan, jelenleg is fennáll”.

A helyzet Kiskunhalason amúgy nem a tavalyi látogatásunk, hanem 2011 óta változatlan. Illetve, hogy egészen pontosan fogalmazzak, körülbelül kétmillió forint értékben szállítottak el veszélyes hulladékot, elsősorban gumiabroncsot. Hogy miért éppen ekkora értékben? Mert a hulladékgazdálkodási engedély kiadása előtt ekkora összeget kellett a cégnek letétbe helyeznie arra a helyzetre, amely végül bekövetkezett.

Vagyis éppen egyetlen százalékát a szükséges összegnek. Miért nem a teljes összeget tetette letétbe a hatóság? Erről számos szóbeszéd terjed a kisvárosban, egyik sem hízelgő a hatóságra nézve…

– Régóta mondjuk, hogy szigorítani kell a jogszabályokat – mondja Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője. – Az engedélyezéskor pénzügyi garanciát kell kérni a veszélyes hulladékkal foglalkozó cégektől, hogy legyen fedezet arra az esetre, ha környezeti kárt okoz.

Nem a kiskunhalasi lesz az első eset, amikor közpénzből kell felszámolni hulladéklerakatot. Ez történt az Illatos úti kármentesítés esetében is. Ott 400 millió adóforintot költöttek rá eddig, s a munkát még be sem fejezték. És akkor még nem szóltunk a vörösiszap-katasztrófáról, amely 40 milliárd forintba fájt, miközben a Mal Zrt. ennek a töredékét – 20 milliót – helyezett letétbe a végül bekövetkező esemény költségeire.

Az országban körülbelül ezer elhagyatott veszélyeshulladék-forrásról tudunk. Nem mindegyik akkora, mint a kiskunhalasi, van köztük „mindössze” egyetlen, földbe ásott szivárgó fűtőolajtartály – és a halasinál is nagyobb lerakat.

A Greenpeace Mérgezett örökségünk címmel külön kiadványba gyűjtötte a legjelentősebbeket.

– Minél tovább várunk az elkerülhetetlen felszámolással, annál drágább lesz – hangsúlyozta a tájékoztatón Bándi Gyula zöldombudsman is. – Ne várjuk meg, ameddig megtörténik a baj sem ebben, sem egyéb régóta fennálló esetben. Gyors állami beavatkozásra van szükség a lakosság és a környezet védelme érdekében.

És mivel sem a minisztérium, sem a törvényhozás nem lép annak érdekében, hogy legalább a jövőben el lehessen kerülni a hasonló eseteket, vagyis, hogy közpénzből kelljen eltakarítani más után a mocskot, az állampolgári jogok helyettes biztosának hivatala dolgozza ki a szükséges jogszabálytervezetet.

Ahogy azt sejteni lehetett, senkit se vontak felelősségre a hatóság részéről, hogy hagyta kialakulni a mostani helyzetet, és vélhetően közpénzből kell felszámolni a vállalkozó után maradt trutyit. Jóllehet egyértelmű, hogy mulasztás történt akkor, amikor a szabálytalan tárolást észlelve haladéktalanul nem léptek közbe.

A hatóság felelősségét firtatja egyébként Pap József is, a terület tulajdonosa, aki az ingatlanját bérbe adta a Bács-Reálnak. Neki is meggyőződése, hogy a céget jogutód nélkül felszámoló államnak kellene a területét minél előbb megtisztítania, különösen, hogy hagyta a dolgokat idáig fajulni.

– Levélben kerestem meg ez ügyben a földművelésügyi minisztert, most már 130 napja. Választ azóta sem kaptam tőle.