Istengyalulta töknek is nevezik - Megvárja az első fagyot

Nagy „vetélytársától”, a népszerű spárgatöktől fejlettebb gyökérzete és erőteljesebb hajtásrendszere különbözteti meg. Termetes levelei ahhoz hasonlóak, de alig karéjozottak (a fügelevélre emlékeztetnek), kissé megnyúlt, szabályos töktermése pedig egészen elüt: sötétzöld alapon márványfehér csíkozású. Egy-egy tő átlagosan nyolc kabakot érlel, ezek súlya elérheti az 5 kilót is. Húsa keményebb, mint a spárgatöké, magja is apróbb. Csak a teljesen kifejlett, érett termés használható fel, mert éretlenül a húsa kissé keserű.

A laskatök régebben népszerűbb volt, de újabban ismét érdeklődés mutatkozik iránta. Ebben része van kiemelkedő cukortartalmának, ásványi anyagokban (foszforban, káliumban, kalciumban) gazdagságának, illetve jelentős B1-, B2- és C-vitamin-tartalmának. Mivel kalóriaszegény, a súlycsökkentő diétában is helyet kaphat. A belőle kanyarított kapros, habart tökfőzelék elsőrendű étel, de – a rakott kelhez hasonlóan – húsos, rizses egytálétel is készíthető belőle. A termés fűtés nélküli, hűvös, száraz pincében, kamrában hosszú időn (4-6 hónapon) át tárolható. Hazai nemesítésű fajtája a Téli zöld, amely erős növekedésű és hosszú indát fejleszt. Jelentőségét növeli, hogy egyre általánosabban használt alanya a hajtatott, illetve a korai szabadföldi dinnye- és uborkaoltványoknak, mivel a gyökérzetét a fuzárium nem támadja meg.

A laskatököt magvetéssel szaporítjuk, palántázni szükségtelen.

A magokat – a többi tökféléhez hasonlóan – legjobb fészekbe vetni május folyamán, 2 x 1,5 méteres tenyészterületre. (Sűrűbbre ne vessük, mert elburjánzik és rosszul fog termékenyülni.) Öntözést, növényvédelmet nem igényel, így a biotermesztésbe is beilleszthető, csak a gyomirtásra kell gondot fordítani.

Szedését akkor kezdjük, ha a lombját megcsípi az első fagy. Téli tárolásra kizárólag a teljesen kifejlődött, érett termések alkalmasak. Úgy szedjük, hogy a kocsány ne törjön le a kabakról.