Szilvafajták vizsgája

Ezek bizony könnyen csalódást okozhatnak, hiszen egy-egy termőhelyen egészen másként viselkedhetnek, mint ahogyan az az általános fajtaleírásukban szerepel. Ezért érdemes a kiszemelt fajtákat előbb „levizsgáztatni” a kertben, s csak azután ültetni belőlük többet is. (Egyszerűsíti a tesztelést, hogy a fajták szinte mind öntermékenyek.) Fontos tudni, hogy a szilva közepesen fényigényes, így a nyári, túlságosan erős napsugárzás a termés felületén perzselést okozhat, a mag körül pedig megbarnulhat a hús. Elviseli ugyan a szárazságot, de szép termést csak öntözve ad. A metszését tekintve erős központi tengely kinevelését ajánlják a szakemberek, ami az új telepítés első éveiben követel kiemelt figyelmet. Később a fajták többsége csak a gallyak rendszeres ritkítását igényli.

A régi fajtaösszetételt a Balkánról behurcolt szilvahimlő vírus forgatta fel, ami sajnos megpecsételte a rá fogékony Besztercei és Olaszkék szilvák sorsát is. Így lehetett sokáig hazánk vezető fajtája az amerikai Stanley, amit ha meg is fertőz a vírus, a fa együtt él vele, a tünete pedig nem vagy alig látszik a termésen.

A szerbiai Csacsakon is számos vírustűrő fajta született, közülük a Csacsak szépe (Cacanska lepotica) vált be a legjobban nálunk. A szilvahimlővel szembeni ellenállóképesség az újonnan nemesített szilvák sorából sem hiányzik. Így a Zlatka nevű fajtából sem, amelynek különlegessége, hogy héj- és hússzíne egyaránt aranysárga. A Jofela szintén figyelmet érdemel: a Beszterceivel egy időben érik, íze kiváló édes-savas, húsa aranysárga és sokáig a fán marad. A Presenta szeptember végétől szüretelhető, gyümölcse Besztercei méretű, a legédesebb szilvafajta (a pálinkafőzők kedvence). Csak átlagosan jó termőhelyre ajánlott, a vírusnak közepesen ellenálló. A Topend Plus igen nagy gyümölcsű, október elején érik. Tetszetős küllemű, kiváló beltartalmú, vírus-ellenállósága kiemelkedő.