Alexander, a győztes

A körte alapvetően kényes és igényes gyümölcsfaj: nem éri be annyival, mint például az alma, különösen nem az őszi, téli fajták. Vizet, párás környezetet és tápanyagban gazdag, jó minőségű talajt kíván. Ha igényei nagyon nem teljesülnek, a termés apró marad, a gyümölcshúsban kősejtek képződnek. Ehhez képest a Bosc kobak kevésbé igényes, pontosabban szólva az átlagnál jobban alkalmazkodó fajta: melegebb és szárazabb viszonyok között is jól teljesít. A nagy nyári forróság árthat a lombjának, ami később erős gyümölcshullást eredményezhet. Mindazonáltal a legszebb termést a hűvösebb éghajlatú, nyirkos talajokon hozza (például Zalában). A gyümölcs héja barnás, paraszemölcsös, húsa fehér, édes, olvadó, bő levű, kellemesen fűszeres, jól szállítható. Fája középerős növekedésű, koronája szellős, ritkás, rendszeres metszést igényel. Porzófajtával együtt ültetve rendszeresen és bőven terem, porzói a Clapp kedveltje, a Vilmos és a Serres Olivér.