Ennivaló kerti dísz

A fodros (csipkés) levelek fehér, liláspiros, bíbor, netán bordó színekben vagy ezek kombinációiban pompázhatnak. Nemcsak a virágágyak (ágyszegélyek) dísze lehet, de dézsában, balkonládában is mutatós. Hamvaskával és csarabbal vegyesen ültetve különleges őszi virágegyüttest alkot. Kis, törzses változatai csokrok díszítésére is alkalmasak – mint a vágott virágok.

A díszkáposzta talajban nem válogat, homokon és kötött földben egyaránt jól fejlődik, de a savas talajt nem kedveli. Noha csak közepesen fényigényes, jól bírja a tűző napot, a nagy forróság azonban megviseli.

Rendszeres öntözést igényel, szárazságban az alsó levelei elpusztulnak. A levelek színeződéséhez az őszi, alacsonyabb hőmérséklettel párosuló gyérebb fényviszonyok az ideálisak. Mivel jó fagytűrő (mínusz tíz fokig elviseli a lehűléseket), a téli kertben is helyet kaphat. Zöldségként is élhetünk vele: a kelkáposztához hasonló módon főzeléknek is elkészíthetjük, de színes levelei salátás- vagy hidegtálak, körítések különleges, ehető díszei is lehetnek. Magvetéssel szaporíthatjuk, magját májustól augusztusig vethetjük 30 x 30 centi sor- és tőtávolságra.