Tiltott rókaízek

Nézzük, miféle társaság ez, hiszen meglehet, már az idősebb nemzedék körében is kezd homályba veszni az eredetük. Azok a direkttermő fajták pedig, amelyek gyermekkorukban nem hiányozhattak a szőlőskertekből, ma már csak hellyel-közzel lelhetők fel. Röviden utalnunk kell a filoxéra (szőlőgyökértetű) kiváltotta pusztításra, amit az 1800-as évek második felében szenvedett el hazánk szőlő- és borgazdasága. Az akkori hazai (és európai) fajták tömegesen estek áldozatául a szőlő gyökerét pusztító rovaroknak, s a nagy bajban jött a felismerés: az Amerikában honos szőlőfajták ennek ellenállnak.

Így kerültek tömegével hazánkba (és Európába) a direkttermők (szőlők, amelyek saját gyökerükön élnek, vagyis nem oltványok). Időközben kiderült az is, hogy ezekre oltva az európai fajták megóvhatók a filoxérától, és ezzel kezdetét vette a ma is jellemző oltványszőlő-előállítás. Így az európai fajták egyre nagyobb teret nyertek, a direkttermők pedig visszaszorultak, sőt kezdetét vette a tiltásuk, az „üldözésük” is. Ami nem volt alaptalan, hiszen jóval gyengébb minőségű, érlelésre és hosszabb idejű tárolásra alkalmatlan bort adtak, mint az európai szőlők. Másfelől pedig bogyóikból az erjedés során metilalkohol képződhet, ami veszedelmes májkárosító és idegméreg. Felhozták ellenük a nemkívánatos pézsma- vagy rókaízt is, ami gyönge érv, hiszen hányan vagyunk olyanok, akik ezt tudva-nem tudva élvezettel fogyasztottuk-fogyasztjuk az Otelló (képünkön), az Izabella, a Delaware, a Feri szőlő vagy éppen a Noah (nova) fürtjeit. (Lehet, hogy éppen az ilyen extraízek miatt?) Tény azonban, hogy a direkttermők köre egyre szűkül, a fajták csemegeszőlőként csakis a házi kertekben hasznosíthatók. Új elem, hogy a pálinkások szerint megfontolandó lenne a telepítésük engedélyezése pálinkafőzés céljából, mivel a lepárlásnál a káros metilalkohol egyszerűen leválasztható.