Álruhát öltenek

Az álcázás leglátványosabb megnyilvánulásait az emlősök körében figyelhetjük meg, különösen télen, amikor jó néhány állat hófehér bundára cseréli a nyári, többnyire szürkésbarna öltözetét. Jó példája ennek a sarki róka és a hódfajd esete: a róka azért öltözik fehérbe, hogy az egyik legfontosabb téli zsákmánya, a hódfajd ne vegye észre. A hódfajd ugyanezért ölt fehér álca tollazatot, de az ő esetében a sikeres elrejtőzés az életét jelenti. Hazánkban a hermelin vörhenyesbarna bundája változik fehérre a tél közeledtével (képünkön), ám a mostanában tapasztalt megbízhatatlan, enyhe telek idején a mimikri vissza is üthet: éppen a fehérség árulkodik a hó nélküli, szürkésbarna erdei környezetben.

A mesteri álcázásra jócskán találunk példát a madarak köréből is. Az amerikai uhu vagy a szintén ott honos (a jobb oldali képünkön látható) szakállas bagoly tollazatának színében, mintájában olyan tökéletesen hasonul az erdei fák törzséhez, ágához, hogy azok előrében szinte észre sem vehető. A hüllők nagy csoportjába tartozó kaméleonok legendás átváltozók: ha a környezet világosbarna vagy éppen haragoszöld, ahhoz idomul az ő testszínük is. Ez az alkalmazkodás általában hosszabb időt vesz igénybe, ebben a polip jelenti a nem mindennapi kivételt: egy másodperc alatt képes a terep színéhez, mintázatához igazodni, így ha úton van, a különböző környezeti színekhez illeszkedve pillanatról pillanatra változik az állat színe. A sáskák között a botsáska az álcázás nagymestere: a fák lombja közt megbújva olyan alakot ölt, mint az elszáradt levél. A trópusi lepkék között több olyat találunk, amelyik feltűnő nagy foltot visel a szárnyain (mint a nálunk honos pávaszemes lepke is). Ez a (páros) folt valamilyen ragadozó két szemét imitálja, hogy elijessze azokat a madarakat, amelyek a lepkére támadnának.

A növények között a pókbangó nevű orchideaféle virága igen hasonlít jó néhány rovar nőstényére, ami vonzó a hímek számára, ezért párosodási szándékkal keresik fel. Mire kiderül, hogy a dolog lehetetlen, a próbálkozó rovar elvégzi a virág megporzását, így az álcázás célja teljesül. A rovarfogó növények közé tartozó harmatfüvek (Drosera) nemzetségére jellemző, hogy szőrképleteiken harmatcseppet utánzó, ragadós folyadékot választanak ki, amibe a vele érintkező rovarok beleragadnak, s a növény megemészti őket.