Húshagyó jövő?

Egy új jelentés szerint a húságazat negatív hatásait – a dohányosokhoz hasonlóan – közvetlenül a felelősökre kellene terhelni, mégpedig elég adekvát módon: húsadó formájában. Az egyszerű elgondolás alapja, hogy a hamburger összköltsége végső soron ugyanannyi, mintha egy tál kaviárt ennénk meg – a fogyasztó dönthet akár a vegetáriánus étrend mellett is.

Egy nemrégiben napvilágot látott elemzés három olyan területet vizsgál meg, ahol a káros gyakorlatot a kormányok különböző adórendszerekkel már sikerrel korlátozzák.

Több mint 180 országban vetnek ki adót a dohányra, 60 joghatóság alkalmazza a szén-dioxid-adó rendszerét, és legalább 25 országban adóztatják meg a cukrot. A hústermelés lehet a negyedik, ilyen adó sújtotta szektor.

Az északi országok, köztük Dánia és Svédország elsőkként ismerték fel a korlátlan húsfogyasztás veszélyeit. 2016-ban a Dán Etikai Tanács az éghajlatváltozásra hivatkozva vetett ki adót a vörös húsokra.

Svédországban a Zöldpárt klímaadó bevezetésére szólított fel, valamint kezdeményezte az élelmiszereken a klímacímke feltüntetését, segítve ezzel a fogyasztókat abban, hogy tisztában legyenek étrendjük ökológiai lábnyomával.

Az Oxford Egyetem Our World in Data (A világ számokban) projektje szerint 1961 óta a globális hústermelés csaknem ötszörösére nőtt. A világ húsmennyiségének 40-45 százalékát Ázsiában állítják elő, ahol a termelés 1961 óta tizenötszörösére nőtt, és további növekedés várható. A lehetséges fenyegetések összetettebbek, mint a dohány, a szén vagy a cukor esetében.

A húsipar nemcsak a szén-dioxidkibocsátás egyik nagy forrása; a vörös hús túlfogyasztása összefüggésben áll a cukorbetegséggel, a rákkal és az antibiotikum-rezisztencia terjedésével is.