Inkább itthon maradtak

Különösen szembeszökő a változás a Dél-Alföldön, a Körös-Maros Nemzeti Park területén, ahol – nagy meglepetésre – több száz költöző bíbic helyezkedett várakozó álláspontra, míg a tavak vidékén kárókatonákat, nagy pólingot, kócsagot, sőt bölömbikát is felfedezhet a természetjáró. De ezen a tájon, a Fehértónál töltik az idejüket a darvak is (az év elején felmért állományuk 3500 példányra volt tehető), velük együtt a pajzsos cankók, hósármányok, kenderikék kisebb-nagyobb csapatai is itt járnak táplálék után a környező szántóföldekre.

Ugyanakkor megnőtt az erre portyázó rétisasok száma is (igaz, télen mindig többet láthatunk itt, mint nyáron), a parlagi sasok jelentős része pedig eleve nálunk tölti a telet. Ezek mellett a messzi északról jött gatyás ölyveket és kékes rétihéjákat is megfigyeltek a természetvédők. Az alföldi és a dunántúli tavak vidékén népes a vadrécék, vadludak tábora is. Köztük felfedezhetők a nagy lilikek, a vörösnyakú ludak, a vörös ásóludak, a fütyülő, a csörgő és a kontyos récék, s olykor előfordul a ritka szépség, a guvat is.

A nagy lilik (Anser albifrons) a nyári ludakkal és vetési ludakkal alkotott vegyes csapatokban rendszeresen nagy számban jelenik meg hazánkban október és március között.

Minden jelentősebb tó és mocsár vidékén előfordul, a Fertő tó különösen kedvelt helye. Legtöbbjük Oroszország tundráiról érkezik, nyaranta ott költ, a párok 4–7 kislibát nevelnek. Költőhelyén főleg fűféléket fogyaszt, nálunk a kukoricatarlókon, vetéseken, repceföldeken kutat táplálék után vagy a gyepet legeli. Tollazata sötétszürkésbarna, jellegzetessége a homlokán látható fehér folt. Tekintélyes vízi szárnyas, súlya 1,8–3 kiló között változik, szárnyfesztávolsága 130–160 centi. Nálunk október 1-je és január 31-e között vadászható.