Kócsag nagyban és kicsiben

Ez a fehérben pompázó, termetes, mégis karcsú és kecses madár igazi ékessége a hazai vizes élővilágnak, s külön öröm, hogy a költőpárok száma jelentős (3500–5500 közötti) és növekedést mutat. Nem így a közeli rokon kis kócsag népessége, amely igen ingadozó, a költőpárok száma is csak ezerre tehető átlagosan. Minden okunk megvan, hogy vigyázzunk rájuk: a nagy kócsagra azért is, mert hazánk az egyik legfontosabb előfordulási területe Európában, a kis kócsagra pedig azért, hogy az állománya növekedjék. A nagy kócsag természetvédelmi értéke 100 ezer forint, míg a kisebb rokon 250 ezret ér.

A nagy kócsagot fejedelmi termete, továbbá lassúbb, méltóságteljesebb szárnyalása különbözteti meg a kicsitől. Hosszabb a lábszára is, ujjai pedig feketék, szemben a kis kócsag sárga ujjaival. Ha mesélni tudna, hosszasan panaszolná, hogy mit művelt korábbi nemzedékeivel a kócsagtollviselés úri hóbortja: a XIX. század végére úgyszólván teljesen kiirtották nászruhájának dísztollai miatt. (Hogy megállítsák a teljes pusztulását, be kellett vezetni a kócsagőri szolgálatot, először a Kis-Balatonon.) A nagy kócsag társas gázlómadár, költőtelepeken költ, terjedelmes fészkeit a nádasokba, a föld közelébe rakja, de olykor a fákra is. A zsákmányra (halra, békára) hosszú ideig mozdulatlanul várakozik, majd villámgyorsan lecsap. Teleléséből már márciusban visszatér, szeptember-októberig marad nálunk, de egyre nagyobb számban át is telel.

A kis kócsag a gémek (különösen a szürke gém) nagy barátja, gyakran költ együtt velük az ártéri ligeterdőkben, ott építi gallyakból rakott fészkét a fákra különböző magasságokban. Zsákmányának zömét halak, békák és rovarok adják, melyeket a sekély vízben gázolva ragad ki, vagy a vízinövények levelein sétálva gyűjti be. Késő tavasszal érkezik hozzánk, és szeptemberben indul telelőhelyére, Afrikába.