Lengyelekkel versenyez Szőreg

A Magyarországon előállított rózsatövek 70-75%-át Szőregen és környékén termelik meg. Az egykor önálló település 1973 óta Szeged része. Még 1967-ben alakult meg a Szőregi VirágDísznövény Áfész, amely ma is ezt a nevet viseli. Így lettek ismertek és elismertek a piacon, a dán típusú szövetkezet aktív tagjainak többsége a 33 alapító leszármazottja. Összesen 100-120 család, mintegy 500 személy foglalkozik rózsatermesztéssel.

A szabadföldben termelt szőregi rózsatöveket nem vágott virág előállítására, hanem parkrózsaként használják. A fóliás termeléssel ellentétben így csaknem két év alatt lesz termék a rózsából. Tavasszal beszemzik, s a következő esztendő őszén veszik ki a helyéből. A fóliás rózsatővel szemben a szabadtéri rózsa jól tűri a hideget, mínusz 10-15 fokig fagyálló.

A vele való munkálkodás nemcsak pontosságot, ügyes kezet kíván, hanem erős kitartást is. Szemzéskor gyakran már kánikulai a meleg, de nem lehet fürdőruhára vetkőzni, mert a rózsa szúr. A szemzést nem lehet gépesíteni, a termelők reggel öttől este ötig térdelnek a földön, van, aki másfél kilót is fogy egy nap. Meszlényi Ferenc, az áfész elnöke maga is harmadik generációs rózsatermesztő. A szövetkezetnek másfél hektár saját területe van, jelenleg 22 embert foglalkoztatnak. A  termesztők a saját földjükön is ültetnek rózsát. Az elnök elmondja: a rózsakertészek kemény munkája nincs igazán megfizetve, így nem vonzó a fiatalok számára. Az alsótekeresi faiskola már abbahagyta a rózsatermesztést. Egész Európában hasonló a helyzet. Franciaországban a híres Meilland cég nem szemez többé rózsát. Hollandiában évekkel ezelőtt megszűnt a saját termelés. Belgiumban már csak egy család foglalkozik vele. A nehéz munkát kiszervezték az olcsó afrikai és latin-amerikai országokba.

A cseheknél, a szerbeknél minimális a termelés, Szlovákiában, Horvátországban egyáltalán nincs. A magyar parkrózsa fő vetélytársa Lengyelországban nő. Igaz, ott hűvösebb van, kevesebbet süt a nap, így a lengyel rózsa ágai vékonyabbak, a magyaréi sokkal erősebbek. Európában tehát nyílna tér az eddig is 23 országba exportált szőregi rózsa előtt. Csakhogy a lengyelek ebben is jobban képviselték országuk érdekeit: náluk pályázhatnak állami támogatásra a rózsatermesztők. Nálunk viszont nem, mert itt csak a zöldség- és gyümölcstermesztést támogatják, a dísznövényelőállítást nem. Ha jól tárgyal a magyar kormány, legkorábban akkor is csak 2020-ban lehet ebben változás, amikor az unió következő költségvetési ciklusát véglegesítik.

Ha a szőregi rózsa megkapná a hungarikum címet, azzal egy elit klubba kerülne be, és azon az ágon pályázhatnának támogatásért a termelők. Kincset érő örökségük a szőregieknek a zseniális Márk Gergely – az egyetlen tekintélyes magyar nemesítő – fajtái. A 262 államilag elismert fajtájából 75-80 van még meg Szőregen. A pénzt a hagyományos fajták megmentésére, egyes munkafázisok gépesítésére, kiállítási részvételre és egy rosarium (rózsakert) létesítésére fordítanák. Ez komoly idegenforgalmi vonzerőt jelenthetne, hiszen jelenleg egyetlen nagy eseményük a 20. éve minden júniusban megrendezett Szőregi Rózsaünnep – igaz, azon a hétvégén több tízezer látogatóval.

– Nem azt kérjük, hogy dobjanak ide ennyi meg annyi milliót, csak a pályázási lehetőséget adják meg a minősítéssel – mondja Meszlényi Ferenc. – Szőregnek ez nagy lökést adna, garantálná a magyar nemesítésű rózsák fennmaradását, a munkánk méltó elismerést kapna.

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE