Szagos telepesek

A hódot olyan sikeresen, hogy a XX. század elejére alig maradt hírmondó belőle. Nálunk már régebben kipusztult, másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy 1996-ban elkezdődjön a visszatelepítése. A természetvédelmi értéke 50 ezer forint. A pézsmapockot viszont nem kellett így pátyolgatni, jött magától; amikor 1905- ben egy csehországi birtokon négy párat szabadon engedtek, fél évszázad alatt „megszállták” Közép-Európát, így hazánkat is. Jelenléte a falánk károsítók számát gyarapítja (a partoldalakba fúrt járataival meggyengíti az árvízvédelmi töltéseket), nem véletlen, hogy egész évben vadászható.

Az európai vagy közönséges hód Eurázsia legnagyobb rágcsálója, a hazánkba telepített példányok ma már rendszeresen szaporodnak. Olyannyira, hogy Győr-Moson-Sopron megye napjainkban a túlszaporodásuktól szenved, így ott komolyan fontolgatják az ellenőrzött gyérítésüket. Természetes ellenségük nincs, a fák kidöntésével, a cserjék és fák hajtásainak pusztításával okoznak tetemes károkat. (Mivel a metszőfoguk folyamatosan nő, állandóan rágniuk kell.) A mi hódunk nem épít legendás hódvárakat (az a kanadai rokon sajátja), gátakat is csak ritkán készít, otthonát jellemzően a partfalban alakítja ki. A gyakran tíz méternél is hosszabb alagútrendszer bejárata a vízből nyílik, és rendszerint egy család lakja

A pézsmapocoknak sok van a rovásán: ahol megjelenik, bajt szül, megváltoztatja az eredeti ökológiai viszonyokat. A Sopron környéki patakokból például kiirtotta a folyami rákot. Termetes állat, súlya egy-két kiló. Mivel kiválóan alkalmazkodik és igen szapora (a nőstény évente többször is ellik, alkalmanként öt-hat, olykor tíz utódot is hozva a világra), ezért csak rendszeres vadászatával lehet féken tartani a gyarapodó állományát.

FOTÓ: FABIEN BRUGGMANN & BRUNO FOUILLA, AFP/BIOSPHOTO,  SHUTTERSTOCK