Halálán is énekel

Aki pedig ezzel sokáig durván visszaélt: csónakból, kutyákkal fogdosta össze, elrabolta a tojásait, így pusztítva tömegesen az állományát. Mostanra a helyzet megváltozott: a közismert bütykös hattyú népessége Európa-szerte megnövekedett, hazánkban is mintegy 400 költőpárral van jelen és számaránya növekvő. Ám a nála kisebb, félénkebb északi rokon, a képünkön látható énekes hattyú ritka vendég nálunk (októbertől márciusig fordulhat meg a hazai vizes élőhelyeken), és megörökítésre méltó, nagy esemény volt, hogy hosszú kihagyás után 2005-től egyetlen pár néhány évre ismét költőhelyül választotta hazánkat (Dejtár határában).

Az énekes hattyú vagy másképpen sárga orrú hattyú Finnország nemzeti madara, ami azt is jelzi, hogy eredendően északi elterjedésű faj. A történelmi Magyarországon a XVIII. század közepéig fészkelt a Tiszántúl mocsaraiban, majd állománya erősen megritkult, de még a múlt század közepén is nagyobb számban volt jelen, mint a bütykös hattyú. Mára megfordult az arány, így a nálunk megjelenő énekeshattyú-példányok védelme és nyugalma kiemelt jelentőségű (természetvédelmi értékük 50 ezer forint), ami még inkább áll az esetleges költésekre. Az északi országokban ugyanolyan nagy számban él a városi tavakon is, mint a bütykös hattyú Közép-Európában. A felnőtt madár tolla fehér, a fiókákat eleinte szürke tollazat borítja, ám a második telet követően a tollruhájuk megújul, tiszta fehérre vált, ami egyben az ivari érettség jele is. Mint a hattyúfélék általában, ez a faj is példás, mondhatni életre szóló párkapcsolatban él. Az a legendás tulajdonság azonban csak az énekes hattyú sajátja, miszerint haldoklásában is még egyszer, utoljára különösen szépen énekel.