Vége az őszi nyárnak

Ne feledjük el, hogy ilyen meleg és száraz őszünk nemigen volt még. Olyannyira meleg, hogy sok kertben – főként a Dél-Dunántúlon – ismét virágozni kezdett és beérett az eper. Az járt jól, aki nem szeptember végén tépte fel a letermettnek hitt paprikatöveket, nem dobta komposztra a paradicsomszárat vagy éppen a másodveteményként ültetett zöldbabot. Ezek ugyanis – a melegnek és a napsütésnek hála – bizony adták még a termést. A paprika tövenként kinevelt és szépen beérlelt 4-5 bogyót, a paradicsom nekiállt ismét virágozni, így sok zöldparadicsomot termett, sőt számos bogyó szépen be is pirosodott. Az uborkatöveken is találtunk még salátának való friss termést. A zöldbab szeptember végén, október elején ismét virágozni kezdett, s aki odafigyelt, néhány levesre-főzelékre való mennyiséget is leszedhetett.

Az már többször előfordult korábban is, hogy egyes fák a tavaszt idézve virágozni kezdtek. Ez az idén is megtörtént a vadgesztenyével, a tulipánfákkal, sőt néhol még akácot is lehetett így találni októberben.

Olyan viszont még nem történt velem, amit mostanában láttam egy fővároshoz közeli település mellett. A gazda a kisebb földterületét a nyári aratás után nemigen gondozta, a tarlót nem tárcsázta be, szántotta fel november közepéig. Érdekes módon nagyobb gyomosodásnak sem leltem nyomát, viszont mást igen: legalább térdig érő friss, zöld, üde árpanövényeket. Az aratáskor kipergett szemek keltek ki tömegével, mintha vetették volna. És maga a csoda: már kalászt hányt e gabona – így amennyiben december közepéig kitartott volna ez az idő, még tán aratni is lehetne az ősz utolsó hónapjában éppen virágzó növényt!

Persze, miként várható volt, megjött a normális idő: egy kis havas esővel és hideggel véget vetett a szabadföldi területeken zöldellő vegetációnak. Készülhetnek a télre a fáink-bokraink, s persze a kertészek is.