Gólyatöcs a győztes

Miként a korábbi években, az idén is három madárfaj versenyzett a 2019-es év madara címért: a gólyatöcs, a gulipán és a nagy póling. Mindhárom hosszú, pipaszárlábú, vékony csőrű vízparti gázlómadár, a hazai szikes tavak és legelők nyári vendégei. Ha az egyesület madárszépségversenyt is hirdetne, azt alighanem a gulipán nyerné kecsességével és gyönyörű fekete-fehér öltözetével. Ha pedig dalversenyre hívnák a vízimadár-sereget, abban bizonyosan a nagy póling lenne a győztes szépen hangzó póli-póli kiáltásával. (Amivel a közelgő szelet is el szokta kiáltani, ezért szélkiáltó a másik neve.) Minthogy azonban ilyen különlegességet nem vártak el a madaraktól, az internetes szavazók tetszésük szerint voksolhattak, és döntésükkel a gólyatöcsöt segítették az élre. Amire alkata szerint úgy is tekinthetünk, mint a fehér gólya kicsinyített mására. Hazánkban a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon a leggyakoribb, noha ez sem jelent többet ezer költőpárnál. A sekély, alig huszonöt centis szikes tavak és azok öntésterületei az első számú élettere, ahol a parti vizekben lépegetve keresi táplálékát, ami jellemzően lárvákból, rovarokból és apróbb rákokból áll. A tavak száraz részein költ, fészkét úgy alakítja ki, hogy lehetőleg víz vegye körül. A fészek igazán egyszerű: kis gödröcske a földben, növényi törmelékkel bélelve. Ide érkezik a 3-5 tojás, amelyből mintegy 4 hét alatt kelnek ki a fiókák, melyek fészekhagyók és egy hónapos korukban már repülnek.

A gólyatöcs (vagy másik nevén székigólya) a trópusi Afrikában telel, március-áprilisban érkezik hozzánk, s már korán, augusztusban útra kel a téli szálláshelyére. Sérülékeny faj, nem véletlen, hogy természetvédelmi értéke 250 ezer forint. A vizes élőhelyek, illetve a szikes tavak eredeti állapotának helyreállításával reményünk lehet arra, hogy népessége a jövőben növekedni fog.

FOTÓ: CHRISTIAN NAUMANN, AFP/DPA