Szenvedő fák a tálban

Igen, mert mégiscsak arról van szó, hogy egy, a természetben 10-20-30 méterre növő fát olyan átalakításnak (tortúrának) vetnek alá, melynek eredményeként elfér egy lapos tálban. (A bonszaj kifejezés japán eredetű, a tál és növény jelentésű szavak együtteséből keletkezett.) Az első ilyen növényeket a kínaiak nevelték, tőlük vették át a japánok, akik körében nagy népszerűségre tett szert. Kezdetben főleg a törzset formálták, gyakran valami állat vagy misztikus alak mintájára, később a koronaforma is egyre nagyobb szerepet kapott. Napjainkban köteteket töltenek meg a különböző bonszaj formák, a nevelésre alkalmas növények, illetve a formálást szolgáló technikák.

A sikeres nevelés a növényválasztással kezdődik. Hazai viszonyaink között a kőris, a juhar, a hárs, a tölgy, a bükk, a fekete fenyő a gyakori kiindulás, a cserjék közül pedig a lonc, a boróka és a galagonya. A tapasztalt bonszajnevelő persze már a kis magoncokra (fácskákra) is úgy tekint, hogy mennyire különös, átlagtól éltérő a formájuk, aminek majd egyre nagyobb hangsúlyt adhat az alakítás során. Az első drasztikus beavatkozás a kicsi fa főgyökerének elmetszése, emiatt meg kell drótozni, hogy a tálba téve megállhasson. A metszéssel erősen visszaesik a fácska növekedése, ám hogy évek múlva is törpe maradjon és a tálban elférjen, a gyökér mellett a koronát is rendszeresen vissza kell vágni. Emellett a drótozás az alakítás fő eszköze: a még zsenge törzset és ágakat rézdrót mellett formálják a különböző stílusoknak megfelelően. A nálunk nevelt bonszaj növényeket cserepükkel a földbe ásva teleltetik, mert szükségük van a téli mély nyugalomra.

FOTÓ: AFP/THE YOMIURI SHIMBUN