Harcos istennők

Napjainkban a betegségeknek ellenálló gyümölcsfajták nemesítése kiemelt jelentőségű, nemcsak a kevesebb növényvédőszer-igény miatt, ha - nem mert így nagyobb eséllyel lehet szermaradványmentes a termés. Az egykori Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem gyümölcstermesztési tanszékén az 1990-es években indított almareziszten cianemesítési programnak mostanában érik be a gyümölcse, legújabban három téli fajta kapott állami elismerést.

A minősítést megelőző években a kutatók évente és rendszeresen mérték a fajtajelölt tulajdonságait, összevetve az erre kijelölt, a termesztésben már általánosan ismert fajtákkal. A mérések tárgya volt a fa természete, növekedési erélye, ágrendszere, a gyümölcs külleme, mérete, s természetesen a beltartalom. Az íz, zamat, állag tekintetében a szárazanyag, a savak és cukrok mennyisége, ezek aránya, valamint a pektintartalom a fő szempont. Külön vizsgálták, hogy az éves permetezés száma, költsége mennyivel kevesebb a fajtajelölt esetében az összehasonlító fajtákhoz képest. Ez kulcsfontosságú, hiszen a legfőbb cél, hogy több kórokozóval szemben is ellenállóságot tanúsítson. A most elismerést kapott három fajta (amelyek ókori római, illetve kelta istennőkről kapták a nevüket) a varasodással, a lisztharmattal és a tűzelhalás betegségével egyaránt eredményesen veszi fel a harcot, ha nem is azonos hatékonysággal. Mindhárom középerős növekedésű, elterülő ágazatú, szeptember közepétől-végétől szüretelhető, s helye lehet a biotermesztésben is.

A Bellona középnagy vagy nagy gyümölcsű, bőven terem, elsősorban étkezésre ajánlott, de lének is jó. A Damara középnagy, nagy gyümölcse kúpos, kemény, fehér húsa savas-édes, bőlevű, rendszeresen és bőven terem. A kissé erősebben növő Isolda édes, zamatos ízével elsősorban friss fogyasztásra ajánlott, de mivel nagyon jól kötődik, ezért rendszeresen gyümölcsritkításra szorul.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK