Kitüntetett kétéltű

Mint a többi kétéltű, így a kígyók, a békák, a gyíkok és a gőték népességét is az állománycsökkenés fenyegeti, leginkább azért, mert vészesen zsugorodik és szennyeződik az élőhelyük, az erdők, a rétek, a vizek világa. Tetézi a bajt, hogy jóval érzékenyebbek az emlősöknél és a madaraknál, ráadásul helyet változtatniuk sem olyan egyszerű, mint azoknak, ha elviselhetetlenné válik a környezetük. Pusztulásukkal azonban nemcsak az élet végtelen változatosságán esik fogyatkozás, hanem mint a tápláléklánc fontos tagjai, zavart okoznak az ember életében is. Részint rengeteg rovart (legyet, veszedelmes betegségeket terjesztő szúnyogot) fogyasztanak, részint sok állat számára szolgálnak táplálékul.

A foltos szalamandra a korhadt fatörzsek alatt, a talajüregben vészeli át a telet, innen bújik elő kora tavasszal. A kifejlett állat átlagosan húsz centi hosszú, nagy, a fejből kiemelkedő szemekkel, a testén sárganarancssárga foltokkal. (A feltűnő mintázat a testszerte található mirigyek mérgező váladékára figyelmeztet.) A két ivar nyáron párosodik, a nőstény a következő tavaszig a testében hordja a petéket, illetve lárvákat, majd a patak csendesebb folyású részén a vízbe engedi. A lárváknak itt kopoltyújuk és négy lábuk fejlődik, s a vízben lakó apró férgekkel, rákokkal táplálkoznak. Csaknem fél év múltán felöltik a szárazföldi formát, a táplálékukat ekkor már a férgek, rovarlárvák, meztelen csigák adják.

FOTÓ: MARTIN SCHUTT, AFP DPA