Legnagyobb tavunk értékei

Időszerű hát a Balaton-felvidék Nemzeti Park Igazgatóság múltjának kezdeteit felidézni, hiszen a gondjaira bízott tájék természeti értékek őre. Emellett zöld nemzeti kincseink népszerűsítője is. Ez alkalommal egyik leglátogatottabb hazai ökoturisztikai célpontunk történetébe teszünk időutazást.

A nemzeti park Tihanytól egészen Fenékpusztáig nyújtózkodik. Odáig, ahol hajdan római erődítmény állt a latin Pelso partján. Itt született Nagy Theodorik keleti gót király és a magyar gyakorlati természetvédelem. Hiszen 1922-ben itt állott szolgálatba Gulyás József Kis-Balaton-őr, a helyi kócsagállomány megmentője.

A nemzeti park ugyan 1997-ben jött létre, de a Tihanyi-félszigeten jelölték ki 1952-ben Magyarország első tájvédelmi körzetét. Ezt megelőzően is voltak arra irányuló törekvések, hogy a régió állami védelmet élvezzen.

A Turisták Lapja 1935-ben így írt: „Amint értesülünk József Ferenc főherceg, a Balatoni Társaság elnöke a földmívelésügyi miniszternek memorandumot nyújtott át, amelyet a Balatoni Társaság ügyvezető alelnöke, izeri Izsák Gyula készített, s amelyben a Kis-Balaton értékes természeti kincsének, világhírű madárvilágának és flórájának megvédésére tesz javaslatot. A Kis-Balatont nemzeti parkká akarják nyilvánítani, mert ehhez nagy kulturális és vagyonmentő érdekek fűződnek. A földmívelésügyi minisztérium a javaslatot megfontolás tárgyává teszi, s amint hírlik, hajlandó a Kis-Balaton nemzeti parkká való nyilvánítását előmozdítani.”

A lap derűlátó híradása korainak bizonyult. Ahogy a neves földrajztudós, Cholnoky Jenő álma, a Tihany Nemzeti Park is csak 1997-ben vált valóra, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság létrejöttével. A Sorsunk című rangos pécsi folyóiratban így elmélkedett 1944-ben: „Természetes, hogy az idegen látogatók kényelmére sétautakat és turistautakat kell jelezni és részben építeni. (…) a félsziget megérdemli a teljes természetvédelmet és egységes berendezést. (…) Kicsinyes okoskodás azt feszegetni, hogy helyes-e Tihany ilyen berendezését nemzeti parknak nevezni.

Persze, hogy nem olyan lakatlan, érintetlen természeti nagyszerűség, mint a Yellowstone-Nemzeti-Park, vagy a Glacier-N.-Park, vagy a Yosemite-N.-Park stb. Ilyent a Balaton vidékén nem lehet elképzelni. De a félsziget »park« lesz, abból a szempontból, hogy sétaútak fogják behálózni, minden részén látványosságok lesznek, s maga a falu is muzeális őrzője lesz az ősi balatoni építkezésnek és népi életnek.”

Jövőbelátó sorai negyvenhárom esztendővel később váltak valóra. Ám amit kicsinyes okoskodásnak nevezett, még akkor is rendre fölmerült. Ezért írhatta a Kurír című napilap 1997-ben: „Nemzeti parkká egyébként csak az ország jellegzetes, nagyobb kiterjedésű, természetvédelmi és ökológiai szempontból nagy jelentőségű, és – ami fontos még – természeti adottságaiban mesterségesen meg nem változtatott területe lehet. A Balaton és környéke esetében ez utóbbi egyik-másik szakember szerint vitatható. De azt már senki nem vitatja, hogy a magyar tenger és környéke csak jól jár, ha nemzeti parkká minősítik.”