Ember és kozmosz

A nemrég újra hazánkban járt francia gondolkodó, Alain de Benoist sorai ezek. Manifesztum az európai újjászületésért című művében olyan integrális ökológia mellett érvelt, mely túlhaladja a modern ember-középpontúságot. Ember és kozmosz összetartozandóságát hirdette. Egy másik írásához kell fordulnunk, hogy ez utóbbiakat értelmezhessük.

A környezetvédelem forrásvidékén című esszéjében ugyanis arról filozofált, hogy a hagyományos vallások jórészt „kozmikusak” voltak. A világegyetemet élő mindenségként fogták fel, amelyhez az ember magán a létén keresztül társult. A keleti vallásokban, legyen szó buddhizmusról, hinduizmusról vagy sintoizmusról, az ember és a természet közötti kapcsolatot általában erősen átérezték és kihangsúlyozták. Ugyanígy volt a legősibb európai vallásokban is. Az antik világ vége új korszakot nyitott, mely inkább a természetfelettire függesztette a tekintetét.

Gondolatiskoláját erre a hellén-római alapzatra építette. Akkor, amikor az 1968-as párizsi diáklázadások kultúrmarxista eszméivel szemben új szellemi arcvonalat hozott létre. Az európai arculatú Európáért küzdve. Vitathatatlanul érdekes figurája lett korunknak, aki nemcsak hazájának legnagyobb, negyedmillió kötetes magánkönyvtárát, de sokak tiszteletét is bir­tokolja.

Különösen azokét, akik úgy vélik: a természet nem az ember szolgája. A Lét mindensége, melynek törvényei vannak. Részei vagyunk a nagy körforgásnak, nem az urai. Ám mielőtt ilyen és hasonló szentenciákba bonyolódnánk, érdemes felidézni, amire Alain de Benoist figyelmeztet: a „természet” a nyugati történelem egyik leg­kétértelműbb szava. Sőt, tovább is megy. „Az egyszerű tény, hogy meg lehet sérteni egy »természeti törvényt«, nem bizonyítja már, hogy kétséges a »természetessége«?” A kérdés kézenfekvő, de inkább bölcseleti, mint természettudományos értelemben. Ha így tekintünk e felvetésre, talán nem veszítünk el minden fogódzót. Mielőtt tehát elbizonytalanodnánk, érdemes szétnézni a civilizációban, amelyben élünk. Ott, ahol kétségbe vonják a származás mibenlétét és jelentőségét, tagadva a különbözőség értékét. Ahogy nálunk mondják, azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok. Hódít a természetellenesség divatja.

Ez egy újabb lépcsőfok – lefelé. A természetfelettit követő természethelyetti szakasz. Kozmosz helyett Kozmopolisz.

„Világméretű egyeztetés szükséges az élővilág változatosságának megőrzését, a földi és légköri szennyeződés csökkentését kikényszerítő normák meghatározása végett, hiszen az embernek is vannak kötelességei az állatokkal és a növényekkel szemben.” Jó lenne, ha a gall bölcselő szavait megfontolná a jövendő.

(Az idézett mű részleteit Gazdag István fordította)