Madárlátta Mátra

A tájra tekint. Százhuszonhárom esztendeje nézi a hegyet-völgyet. A Kozmáry-kilátó kövei szilárdan őrködnek a vidék felett. Az emberi nem magasba törő ősi vágyának építőkockái. Szárnyak nélkül emel a magasba. Szétnézünk a Mátra vonulatain. A lég tiszta, s a tér szabad, mint a madár. Ám az idill csak részigazság. Hiszen a civilizációnak árnyoldalai is vannak, melyek a madarakat különösen veszélyeztetik. Egyik az elektromos szabadvezetékeknek történő ütközés, másik a villanyoszlopok miatti áramütés. A szakemberek szerint hazánkban évente harmincezer és félmillió közötti egyedpusztulással számolhatunk. Mérleg: természetvédelmi veszteség és közvetlen gazdasági kár.

Erre a bajra keresnek megoldást a zöld jövőért dolgozók. Képviselői pedig rendre összegyűlnek eszmét és tapasztalatot cserélni. Az idei őszön Mátrafüred adott otthont a MAVIR Madárvédelmi Konferenciának. A hely szelleme – Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár szavaival élve – az erdők és az erdei madárvilág védelmét helyezte előtérbe. Elmondása szerint az áramszolgáltatókkal folytatott együttműködésnek és az EU LIFE programjának sokat köszönhetünk. Az elmúlt öt évben száz kilométer hosszan sikerült a túzokokra kiemelten veszélyes szakaszokon megszüntetni a légvezetéket. Ezeket az áramellátás szempontjából is kedvezőbb földkábelre cserélték. Az agrártárca bízik abban, hogy e hálózat tovább bővülhet majd.

Magyar Gábor szakminisztériumi főosztályvezető kiemelte, hogy hazánk területének ötöde és védett terüle­teink negyvenhat százaléka erdő. Ennek hetven százaléka őshonos fafajú. Bár az idegen honosak terjedése egyre jobban fenyegeti fennmaradásukat. Beszámolt még a Mindennapi Madaraink Monitoringjáról (MMM) is. Ez az erdei fajoknál az 1999 és 2022 közötti időszakban növekvő állományváltozást mutatott ki országszerte.

A Mátrai Tájvédelmi Körzet a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság része. Rónai Kálmánné intézményvezető az ott fészkelő száz fészkelőfajról is szólt. A hegység értékeiről: parlagi sasról, békászósasról, kígyászölyvről és kerecsensólyomról. Arról, hogy – az energiaszolgáltatóval közösen végzett – beavatkozásaik helyszínén az áramütésben elpusztult madarak száma a tizedére csökkent. A direktor aztán a Harkály Házba vezette a publikumot. Egy vonzó látogató-, oktatási és kezelőközpontba, melynek kiállítása látványosan tartalmas. Közben arról beszélt, hogy több kollégája madárgyűrűző táborban ismerkedett meg a természetvédelemmel. Munkatársai bemutatót is tartottak ennek tudományából. Vörösbegyre és fekete rigóra erősítették az azonosítót. Aztán útjukra bocsátották őket. Sorsukról talán hírt ad a rájuk testált kis jelzés. A kutatók fontos adatokhoz juthatnak ezáltal.

Távozás előtt a Harkály Házban könyvkincsre leltem, A Mátra című, 1929-es útikalauz reprintjére. Pásztor József szerkesztette. Az új kiadás borítóján a nemzeti park emblémája. Ebből idézek: „Mátrafüred (…) a Közép-Mátrának mintegy természetes központját képezi.” Sárga lapjai közé rakom az itt talált, földre hullott, aranyló tölgyfalombot.